A tartás

Ezek a formák nem eszközök, amelyek rávezetnek a helyes tudatállapotra. Az, hogy felveszed ezt a tartást, már önmagában azt jelenti, hogy a helyes tudatállapotban vagy. Nincs szükség valamilyen különleges tudatállapot elérésére.

Most a zazen tartásról szeretnék beszélni. Amikor teljes lótuszülésben ülünk, a bal lábfej a jobb combon, a jobb lábfej a bal combon van. Ha így keresztezzük a lábainkat, bár van jobb lábunk és bal lábunk, a kettő eggyé válik. A tartás a kettősség egységét fejezi ki: nem kettő és nem egy. Ez a legfontosabb tanítás: nem kettő és nem egy. Testünk és tudatunk nem kettő és nem egy. Ha azt gondoljuk, hogy a testünk és a tudatunk kettő, az tévedés; ha úgy véljük, egy, az is tévedés. Testünk és tudatunk kettő is és egy is. Általában azt gondoljuk, ha valami nem egy, akkor több, mint egy. Ha nem egyes, akkor többes. De a valóságos tapasztalásban életünk nemcsak többes, hanem egyes is. Mindegyikünk függő és független egyszerre.

Valahány év után meghalunk. Ha azt gondoljuk, hogy ez az életünk vége, ez téves felfogás. Másfelől viszont, ha azt gondoljuk, hogy nem halunk meg, az is tévedés. Meghalunk és nem halunk meg. Ez a helyes felfogás. Egyesek azt mondhatják, hogy a tudatunk vagy a lelkünk örökké létezik, és csak a fizikai test hal meg. De ez nem teljesen igaz, mert a tudat is és a test is véges. De ugyanakkor az is igaz, hogy örökké léteznek. És bár azt mondjuk, hogy tudat és test, ezek valójában ugyanazon érem két oldalát jelentik. Ez a helyes felfogás. Tehát amikor felvesszük ezt a tartást, az ezt az igazságot jelképezi. Amikor a bal lábam a testem jobb oldalán van, a jobb lábam pedig a testem bal oldalán, nem tudom, melyik melyik. Tehát bármelyik lehet a bal vagy a jobb.

A zazen tartásban a legfontosabb, hogy a hát egyenes legyen. A füleknek és a váltaknak egy vonalban kell lenniük. A vállakat el kell lazítani, és a fej hátsó részét felfelé, a mennyezet felé kell nyomni. Az állat pedig be kell húzni. Amikor az állad felfelé billen, nincs erő a tartásban, valószínűleg álmodozol. Ezenkívül hogy erő legyen a tartásban, a rekeszizmot lefelé, a hara, vagyis az alhas felé kell nyomni. Ez segít megőrizni a fizikai és mentális egyensúlyt. Amikor megpróbálod fenntartani ezt a tartást, először nehézséget okozhat, hogy természetesen lélegezz, de ha hozzászoksz, képes leszel természetesen és mélyen lélegezni.

Kezeid a „kozmikus mudrát” formázzák. Ha a bal kezedet a jobbra helyezed, a középső ujjaid középső ízületei egymáson nyugszanak, a hüvelykujjak pedig könnyedén érintkeznek (mintha egy papírlapot tartaná] közöttük), kezeid szép oválist alkotnak. Nagyon gondosan tartsd ezt az egyetemes mudrát, mintha valami igen értékeset tartanál a kezedben. A kezek érjenek a testhez, hüvelykujjaid körülbelül a köldök magasságában legyenek. Karjaidat tartsd szabadon és lazán, kissé távol a testedtől, mintha mindkét hónod alatt egy-egy tojást tartaná], vigyázva, nehogy összetörd.

Ne dőlj oldalra, hátra vagy előre. Egyenesen ülj, mintha a fejeddel az eget tartanád. Ez nem pusztán forma vagy légzés. Ez a buddhizmus lényegét fejezi ki. Ez buddha-természeted tökéletes kifejezése. Ha igaz megértést akarsz szerezni a buddhizmusról, így kell gyakorolnod. Ezek a formák nem eszközök, amelyek rávezetnek a helyes tudatállapotra. Gyakorlásunk célja a tartás felvétele maga. Ha megvan ez a tartás, megvan a helyes tudatállapot. Nem kell valamilyen különleges tudatállapot elérésére törekedned. Amikor megpróbálsz elérni valamit, tudatod másfelé kezd kóborolni. Amikor nem próbálsz semmit elérni, a tested és a tudatod pontosan itt van. Egy zen mester azt mondaná: „Old meg a Buddhát!” Old meg a Buddhát, ha a Buddha valahol máshol van! Old meg a Buddhát, mert neked saját buddha-természetedhez kell visszatérned.

Amikor valamit csinálunk, kifejezzük saját természetünket. Nem valami más kedvéért, hanem saját magunkért létezünk. Ez az alapvető tanítás fejeződik ki az általunk megfigyelt formákban. Ugyanúgy, mint az ülésnek, a zendó bán az állásnak is megvannak a szabályai. De ezeknek a szabályoknak nem az a céljuk, hogy mindenkit egyformává tegyenek, hanem az, hogy mindenki számára lehetővé tegyék saját énje legszabadabb kifejezését. Például mindannyiunknak megvan a saját áliásmódja, tehát álló helyzetünk testünk arányain alapul. Amikor állsz, sarkaidnak olyan távolságra kell lenniük egymástól, mint az öklöd szélessége, nagylábujjaidnak a mellek közepével kell egy vonalban lenniük.

Ugyanúgy, mint zazen közben, helyezz némi erőt az alhasba. Kezeidnek itt is ki kell fejezniük énedet. Tedd a bal kezed a mellkashoz, ujjaiddal zárd körül a hüvelykujjadat, és takard be a jobb kezeddel. Hüvelykujjad nézzen lefelé, az alkarokálljanak párhuzamosan a padlóval, mintha egy kerek oszlopot ölelnél át – egy nagy, kerek templomi oszlopot -, így nem tudsz meggörnyedni vagy oldalra dőlni.

A legfontosabb, hogy birtokában legyél saját fizikai testednek. Ha összegörnyedsz, elveszíted magadat. Tudatod másfelé fog kalandozni, nem leszel a testedben. Nem így kell csinálni. Pont itt és pont most kell létezni! Ez a lényeg. Legyél saját tested és tudatod birtokában. Mindennek a megfelelő helyen, a megfelelő módon kell léteznie. Akkor nincs probléma. Ha beszélek, és a mikrofon, amit használok, valahol máshol van, akkor nem tudja ellátni a feladatát. Ha testünk és tudatunk rendben van, minden egyéb is a megfelelő helyen, a megfelelő módon lesz.

Rendszerint azonban, anélkül hogy tudatában lennénk ennek, nem magunkat, hanem valami mást akarunk megváltoztatni, a rajtunk kívül lévő dolgokat akarjuk rakosgatni. De nem lehet rendbe rakni a dolgokat, ha mi magunk nem vagyunk rendben. Ha a dolgokat a helyes módon, a megfelelő időben csinálod, minden egyéb is rendben lesz. Te vagy a „főnök”. Ha a főnök alszik, mindenki alszik. Ha a főnök jól végzi a dolgát, akkor mindenki mindent jól és a megfelelő időben fog csinálni. Ez a buddhizmus titka.

Próbáld tehát mindig megőrizni a helyes tartást, nemcsak amikor zazent gyakorolsz, hanem minden tevékenységed során. Vedd fel a helyes tartást, amikor autót vezetsz és amikor olvasol. Ha összegörnyedve olvasol, nem tudsz sokáig ébren maradni. Próbáld ki! Fel fogod fedezni, hogy milyen fontos megőrizni a helyes tartást. Ez az igazi tanítás. A papírra írt tanítás nem igazi tanítás. Az írott tanítás egyfajta táplálék az agyadnak. Persze agyadnak szüksége van némi táplálékra, de ennél fontosabb, hogy önmagad legyél a helyes életmód gyakorlása által.

Ezért nem tudta Buddha elfogadni az ő korában létező vallásokat. Sok vallást tanulmányozott, de nem volt megelégedve azok gyakorlataival. Nem találta meg a választ sem az aszkézisben, sem a filozófiákban. Nem valamiféle metafizikai lét érdekelte, hanem a saját teste és tudata, itt és most. Amikor pedig megtalálta magát, úgy látta, hogy minden létezőnek buddha-természete van. Ez volt az ő megvilágosodása. A megvilágosodás nem valamiféle kellemes érzés vagy valamilyen különleges tudatállapot. Az a tudatállapot, amely akkor van jelen, amikor a helyes tartásban ülsz, maga a megvilágosodás. Ha nem elégít ki az a tudatállapot, amelyben zazen közben vagy, az azt jelenti, hogy tudatod még mindig elkószál. Testünk ne ingadozzon, és tudatunk ne kalandozzon el. Ebben a tartásban nem kell beszélni a helyes tudatállapotról, hiszen az már megvan. Ebben összegződik a buddhizmus.