Készenlét, figyelem

A Pradnyápáramitá szútrában természetesen az üresség fogalma a legfontosabb dolog. Mielőtt az üresség fogalmát megértenénk, úgy tűnik, hogy minden lényegileg létezik. De miután felismertük a dolgok ürességét, minden valóságossá – nem pedig lényegileg létezővé váiik. Amikor ráébredünk, hogy minden, amit látunk, az üresség része, akkor lehetségessé válik, hogy ne ragaszkodjunk semmilyen létezőhöz; felismerjük, hogy minden csak ideiglenes forma és szín. Így felismerjük minden ideiglenes létező valódi értelmét. Amikor először halljuk, hogy minden csak ideiglenes létezés, a legtöbben csalódást érzünk, de ez a csalódottság abból adódik, hogy hibásan látjuk az embert és a természetet. Azért vagyunk csalódottak, amikor felismerjük, hogy minden csak ideiglenesen létezik, mert az a mód, ahogyan a dolgokat megfigyeljük, mélyen önközéppontú elképzeléseinkben gyökerezik. De amikor ténylegesen felismerjük ezt az igazságot, nem fogunk szenvedni.

Ez a szútra azt mondja: „Avalókitésvara bódhiszattva megfigyeli, hogy minden üresség, így maga mögött hagy minden szenvedést.” Nem azután győzte le a szenvedést, miután felismerte ezt az igazságot, hanem e tény felismerése maga a szenvedéstől való megszabadulás. Tehát az igazság felismerése maga a megváltás. Azt mondjuk, „felismerni”, de az igazság felismerése mindig kéznél van. Az igazságot nem azután ismerjük fel, hogy zazent gyakoroltunk. Már akkor jelen van, mielőtt zazent gyakorolnánk. A megvilágosodást nem az igazság felismerése után érjük el. Az igazság felismerése annyi, mint itt és most élni, létezni. Ez tehát nem megértés vagy gyakorlás kérdése. Ez a legvégső tény Ebben a szútrában Buddha arról a legvégső tényről beszél, amellyel mindig, pillanatról pillanatra szembenézünk. Ez rendkívül fontos dolog. Ez Bódhidharma zazenje. Még mielőtt gyakorolnánk, a megvilágosodás már jelen van. De a zazen gyakorlását és a megvilágosodást általában két külön dologként kezeljük: itt van a gyakorlás – mint egy szemüveg -, és amikor a gyakorlást használjuk – mint amikor feltesszük a szemüveget meglátjuk a megvilágosodást. Ez hibás felfogás. A szemüveg maga a megvilágosodás, és ha féltéssziik, az is megvilágosodás. Tehát bármit teszel, sőt még ha nem teszel semmit sem, a megvilágosodás akkor is jelen van, mindig. Ez Bódhidharma felfogása a megvilágosodásról.

Azért nem tudod az igaz zazent gyakorolni, mert te gyakorlod. Ha nem te gyakorlod, akkor van megvilágosodás, és van igaz gyakorlás. Amikor te csinálod, akkor valamilyen konkrét elképzelést hozol létre a „te-ről” vagy az „én-ről”, és valamilyen meghatározott elképzelést alkotsz a gyakorlásról vagy a zazenről. Tehát itt vagy te a jobb oldalon, a zazen pedig a bal oldalon. Így te és a zazen két különböző dologgá váltok. Ha a gyakorlás és te zazenné olvadtok össze, akkor az a béka zazenje. A béka ülő helyzete az ő számára zazen. Amikor a béka ugrál, az nem zazen. Az ilyen félreértések eltűnnek, ha valóban megérted: az üresség azt jelenti, hogy mindig minden itt van. Egy egész létezés nem mindennek az összessége. Egy egész létezést lehetetlen részekre osztani. Mindig itt van, és mindig működik. Ez a megvilágosodás. Ezért valójában nem is létezik meghatározott gyakorlás. A szútra azt mondja: „Nincs szem, nincs fül, nincs orr, nincs nyelv, nincs test, sem tudat…” Ez a „nincs tudat” a zen tudat, amely mindent magában foglal.

Felfogásunkban az a fontos, hogy simán és szabadon gondolkodva tudjuk megfigyelni a dolgokat. Megrekedés nélkül kell gondolkodnunk és megfigyelnünk. Nehézség nélkül úgy kell elfogadnunk a dolgokat, ahogyan vannak. Tudatunknak lágynak és elég nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy úgy értse meg a dolgokat, ahogy vannak. Ha gondolkodásunk lágy, akkor megzavarhatatlan gondolkodásnak nevezzük. Az ilyen gondolkodás mindig stabil. Ezt nevezzük figyelemnek. A sokfelé megosztott gondolkodás nem igazi gondolkodás. Gondolkodásunkban jelen kell lennie a koncentrációnak. Ez a figyelem. Akár van tárgya a tudatnak, akár nincs, tudatod mindig stabil legyen, ne pedig megosztott. Ez a zazen.

Nem kell erőfeszítést tenned, hogy egy bizonyos módon gondolkozz. Gondolkodásod ne legyen egyoldalú. Egyszerűen csak teljes tudatunkkal gondolkodunk, és minden erőfeszítés nélkül úgy látjuk a dolgokat, ahogy vannak. A zazen gyakorlás annyi, mint látni és készen állni arra, hogy teljes tudatunkkal lássuk a dolgokat. Ha fel vagyunk készülve a gondolkodásra, nem kell erőfeszítést tennünk azért, hogy gondolkodjunk. Ezt nevezzük figyelemnek. A figyelem ugyanakkor bölcsesség is. A bölcsesség alatt nem valamilyen különleges képességet vagy filozófiát értünk. A bölcsesség a tudat készenléte. Lehet tehát, hogy a különböző filozófiákban és tanításokban, a különféle kutatásokban és tanulmányokban bölcsesség van. Mégsem szabad ragaszkodnunk semmilyen meghatározott bölcsességhez, például ahhoz sem, amit Buddha tanított. A bölcsesség nem valami megtanulnivaló, hanem olyasvalami, ami a figyelmünkből jön létre. Tehát a lényeg az, hogy legyünk készen a dolgok megfigyelésére és a gondolkodásra. Ezt hívják a tudat ürességének. Az üresség nem egyéb, mint a zazen gyakorlása.