Nyugalom

Egy zen vers mondja: „Ha a szél eláll, látom, lehull egy virág. Madár dalol, ezért találom meg a nyugalmat a hegyekben.” Mindaddig nem érezzük a nyugalmat, amíg semmi sem történik a nyugalom birodalmában. Csak akkor vesszük észre, amikor valami történik benne. Van egy japán mondás: „A holdnak ott a felhő, a virágnak a szellő.” Csak akkor érzékeljük, milyen kerek a hold, amikor egy részét eltakarja egy felhő, fa vagy kóró. De amikor a tiszta holdat látjuk, amit semmi sem takar, akkor nem ugyanúgy érzékeljük kerekségét, mint amikor valami máson átszűrődve látjuk.

Amikor zazent gyakorolsz, tudatod teljes nyugalmán belül vagy. Nem érzel semmit. Csak ülsz. Ülésed nyugalma azonban bátorítani fog a mindennapi életben. Tehát a zen értékét a mindennapi életedben fogod megtalálni, nem akkor, amikor ülsz. De ez nem jelenti azt, hogy el kellene hanyagolnod a zazent. Bár semmit sem érzel, amikor ülsz, ha nincs meg ez a zazen tapasztalatod, semmit sem találsz a hétköznapi életedben, csak gyomokat, fákat vagy felhőket, és nem látod a holdat. Ezért van, hogy folyton panaszkodsz valami miatt. De a zen tanítvány számára a gyom, amely a legtöbb ember számára értéktelen, kincset jelent. Ezzel a hozzáállással bármit is csinálsz, az élet művészetté válik.

Amikor zazent gyakorolsz, ne próbálj semmit elérni. Csak ülj tudatod teljes nyugalmában, és ne támaszkodj semmire. Csak tartsd a tested egyenesen, anélkül hogy bármi felé hajolnál vagy bárminek támaszkodnál. Egyenesen tartani a tested azt jelenti, hogy nem támaszkodsz semmire. Így fizikailag és szellemileg teljes nyugalmat érsz el. De valamire támaszkodni vagy megpróbálni valamit csinálni zazen közben dualisztikus felfogás, és nem teljes nyugalom.

A mindennapi életben általában tenni akarunk valamit, megpróbálunk valamit valami mássá változtatni, vagy megpróbálunk valamit elérni. Már önmagában ez a próbálkozás is valódi természetünk kifejezése. Értelme magának az erőfeszítésnek van. Meg kell találnunk erőfeszítésünk értelmét, mielőtt valamit elérnénk. Ezért mondja Dógen: „Mielőtt elérnénk a megvilágosodást, el kell érnünk a megvilágosodást.” Nem a megvilágosodás elérése után fogjuk megtalálni annak igazi értelmét. Az, hogy valamit tenni próbálunk, már önmagában a megvilágosodás. Amikor nehézségeink, gyötrelmeink támadnak, akkor jelen van a megvilágosodás. Amikor a mocsokban vagyunk, ott kell, hogy nyugalmunk legyen. Általában nagyon nehéznek találjuk, hogy az élet múlandóságában éljünk, de az örök élet örömét csak az élet múlandóságában találhatjuk meg.

Ha ilyen felfogással folytatod a gyakorlást, javíthatsz magadon. De ha e nélkül a megértés nélkül próbálsz elérni valamit, akkor nem tudsz rajta megfelelőképpen dolgozni. Elveszíted magad a célodért való küzdelem során, semmit sem fogsz elérni, csak tovább kínlódsz nehézségeid között. De ha helyes a felfogásod, elérhetsz némi haladást. Azután bármit is teszel, még ha nem is tökéletesen, az legbelső természeteden fog alapulni, és apránként el fogsz érni valamit.

Mi a fontosabb? Elérni a megvilágosodást vagy megvilágosodni, mielőtt elérnéd a megvilágosodást? Megkeresni egymillió dollárt vagy élvezni az életedet a nehézségek között, apránként, még akkor is, ha nem sikerül megkeresni a milliódat? Sikeresnek lenni vagy értelmet találni a sikerességért tett erőfeszítéseidben? Ha nem tudod a választ, még zazent sem fogsz tudni gyakorolni. Ha tudod, meg fogod találni az élet igazi kincsét.