Kezdő szellem

Azt mondják, a zen gyakorlása nehéz, de van egy félreértés abban, hogy miért. Nem azért nehéz, mert kemény dolog keresztbetett lábakkal ülni vagy a megvilágosodást elérni, hanem azért, mert nehéz tisztán tartani a tudatunkat és a gyakorlásunkat annak valódi értelmében. A zen iskola, miután Kínában meghonosodott, sokféleképpen fejlődött, ugyanakkor viszont egyre inkább elvesztette tisztaságát. De nem a kínai zenről vagy a zen történetéről akarok beszélni. Nekem az a fontos, hogy segítsek neked megőrizni a gyakorlásod tisztaságát.

Japánban van erre egy kifejezés, a sósin, ami azt jelenti: „a kezdő szelleme”. A gyakorlás célja az, hogy mindig megőrizzük kezdő szellemünket. Tegyük fel, hogy elrecitálod a Pradnyápáramitá szútát. Egyszer. Lehet, hogy nagyon jól. De mi történne, ha kétszer recitálnád, háromszor, négyszer vagy még többször? Könnyen lehet, hogy elveszítenéd eredeti hozzáállásodat. Ugyanez megtörténhet más zen gyakorlattal is. Egy darabig megőrződ kezdő szellemedet, de ha egy, két, három évig vagy még tovább gyakorolsz, bár lehet, hogy fejlődsz valamennyit, hajlamos leszel elveszíteni az eredeti tudat korlátlan jelentését.

A zen tanítvány számára a legfontosabb dolog, hogy ne legyen a kettősségek rabja. „Eredeti tudatunk” mindent magában foglal. Mindig gazdag és önmagában elegendő. Nem szabad elveszítened szellemed önmagában is elegendő voltát. Ez nem elzárkózó, hanem valójában üres és készenlétben álló tudatot jelent. Ha a tudat üres, mindig kész bármire, és nyitott mindenre. A kezdő tudatában sok lehetőség van, a szakértőében kevés.

Ha túl sokat okoskodsz, korlátozod önmagadat. Ha túl követelődző vagy túl mohó vagy; tudatod nem lesz gazdag és önmagában elegendő. Ha elveszítjük eredeti, önmagában is elegendő tudatunkat, elveszítjük az összes fogadalmat. Ha tudatunk követelődzővé válik, ha vágyakozunk valamire, a végén megszegjük saját fogadalmainkat: hogy nem hazudunk, nem lopunk, nem ölünk, nem viselkedünk erkölcstelenül és így tovább. Ha megőrződ eredeti tudatodat, a fogadalmak önmaguktól betartatnak.

A kezdő tudatában nincs olyan gondolat, hogy „elértem valamit”. Minden énközpontú gondolat korlátozza hatalmas tudatunkat. Ha nem gondolunk sem a sikerre, sem önmagunkra, igazi kezdők vagyunk. Akkor tényleg tanulhatunk valamit. A kezdő szelleme az együttérzés szelleme. Amikor tudatunk együtt érző, akkor határtalan. Dógen zendzsi, iskolánk alapítója mindig hangsúlyozta, milyen fontos visszatérni határtalan eredeti tudatunkhoz. Akkor mindig hűek vagyunk önmagunkhoz, rokonszenvvel viseltetünk minden lény iránt, és valóban gyakorolhatunk.

Tehát a legnehezebb dolog, hogy mindig megőrizzük a kezdő szellemet. Nincs szükség a zen mély megértésére. Még ha sok zen irodalmat olvasol is, minden mondatot friss tudattal kell olvasnod. Ne mondd, hogy „tudom, mi a zen” vagy hogy „elértem a megvilágosodást”. Ez a művészetek igazi titka is: mindig kezdőnek kell maradni. Erre mindig nagyon ügyelj. Ha elkezdesz zazent gyakorolni, elkezded értékelni a kezdő szellemet. Ez a zen gyakorlás titka.