Tapasztalás, nem filozófia

Bár ebben az országban sokakat érdekel a buddhizmus, csak kevesen érdeklődnek annak tiszta formája iránt. A legtöbben a buddhizmus filozófiáját vagy tanításait akarják tanulmányozni. Más vallásokkal összehasonlítva nagyra értékelik, hogy a buddhizmus intellektuálisan mennyire kielégítő. Pedig nem az a lényeg, hogy a buddhizmus filozófiai szempontból mély, jó vagy tökéletes-e. A mi célunk az, hogy tiszta formájában megőrizzük gyakorlásunkat. Néha úgy érzem, van abban valami istenkáromló, amikor valaki arról beszél, milyen tökéletes a buddhizmus, mint filozófia vagy tanítás, anélkül hogy tudná, valójában mi is az.

A buddhizmus szempontjából – és a mi számunkra is -az a legfontosabb, hogy zazent gyakoroljunk egy csoporttal együtt, mert ez a gyakorlás az élet eredeti módja. A dolgok eredetének ismerete nélkül nem tudjuk életünk erőfeszítéseinek eredményeit értékelni. Erőfeszítéseinknek kell hogy legyen valami értelme. Erőfeszítéseink értelmét megtalálni annyi, mint megtalálni azok eredeti forrását. Ne foglalkozzunk erőfeszítéseink eredményével, míg nem ismerjük eredetüket! Ha az eredet nem tiszta és világos, akkor erőfeszítésünk nem lesz tiszta, és az eredményei nem fognak kielégíteni bennünket. Amikor visszatérünk eredeti természetünkhöz, és állandóan ezen az alapon állva tesszük erőfeszítéseinket, akkor pillanatról pillanatra, napról napra, évről évre értékelni fogjuk azok eredményeit. Így kell életünket megbecsülni. Annak, aki csak erőfeszítéseinek eredményéhez ragaszkodik, semmi esélye sincs, hogy azt értékelje, mert az eredmény soha nem születik meg. Ha viszont erőfeszítéseid pillanatról pillanatra tiszta forrásukból fakadnak, akkor minden, amit teszel, jó lesz, és bármit is teszel, elégedett leszel vele.

A zazen gyakorlás az a gyakorlás, amelyben visszatérünk tiszta életmódunkhoz, túl minden nyereségvágyon, dicsőségen és hasznon. A gyakorlással egyszerűen csak megtartjuk eredeti természetünket, úgy, ahogy van. Szükségtelen azon törni a fejünket, hogy mi is a tiszta, eredeti természetünk, hiszen az túl van az intellektuálisan felfoghatón. Még csak nagyra becsülni sem kell, mert túl van a megbecsülésünkön is. Tehát csak ülni, mindenféle nyereség gondolata nélkül, és a legtisztább szándékkal olyan nyugodtnak maradni, mint az eredeti természetünk, ez a mi gyakorlásunk.

A zendóban nincs semmi érdekes. Csak eljövünk és ülünk. Miután beszélgettünk egymással, hazamegyünk, és visszatérünk mindennapi tevékenységünkhöz, így folytatva tiszta gyakorlásunkat, élvezve igaz életmódunkat. Ez mégis nagyon szokatlan. Akárhová megyek, az emberek, jegyzetfüzettel a kezükben, készen arra, hogy felírják a válaszomat, azt kérdezik, hogy mi a buddhizmus. Képzelheted, hogyan érzem magam! De mi itt csak zazent gyakorolunk. Mindössze ennyit teszünk, és ez a gyakorlás boldoggá tesz bennünket. Számunkra nem szükséges megérteni, hogy mi a zen. Mi gyakoroljuk a zazent. Ezért nekünk nincs szükségünk arra, hogy tudjuk, mi a zen intellektuális szempontból. Azt hiszem, az amerikai társadalomban ez nagyon szokatlan.

Amerikában sokféle életvitel és sokféle vallás van, ezért teljesen természetesnek tűnhet, hogy a vallások közötti különbségeket megbeszéljék és összehasonlítsák azokat egymással. Számunkra azonban nem szükséges, hogy összehasonlítsuk a buddhizmust a kereszténységgel. A buddhizmus buddhizmus, és a buddhizmus a mi gyakorlásunk. Még csak nem is tudjuk, hogy mit csinálunk, amikor tiszta tudattal gyakorolunk, ezért nem tudjuk összehasonlítani az utunkat valamilyen más vallással. Egyesek mondhatják, hogy a zen buddhizmus nem is vallás. Talán így van, de az is lehet, hogy a zen buddhizmus vallás előtti vallás. Tehát lehet, hogy a szokásos értelemben nem is vallás. Mégis csodálatos, és bár nem tanulmányozzuk, hogy intellektuális értelemben micsoda, és nincsenek sem katedrálisaink, sem cifra díszeink, attól még megbecsülhetjük eredeti természetünket. Ez pedig, azt hiszem, eléggé szokatlan.