A helyes erőfeszítés

Gyakorlásunkban az a legfontosabb, hogy az erőfeszítés helyes, vagyis tökéletes legyen. Helyesen irányított helyes erőfeszítésre van szükség. Ha az erőfeszítésed rossz irányba mutat, főleg ha nem tudsz erről, akkor az csalóka erőfeszítés. Gyakorlásunk során az erőfeszítésnek az elérés felől a nem-elérés felé kell irányulnia.

Amikor csinálsz valamit, általában el akarsz érni valamit, valamilyen eredményhez kötődsz. Az „eléréstől a nem-elérés felé” azt jelenti, hogy meg kell szabadulni az erőfeszítés szükségtelen és rossz következményeitől. Ha a nem-elérés szellemében csinálsz valamit, abban van valami jó. Tehát elég csak megtennünk valamit, minden különösebb erőfeszítés nélkül. Amikor valami különleges erőfeszítést teszel, hogy elérj valamit, akkor valami fölösleges, valami többlet is megjelenik. Szabadulj meg a többlettől! Ha a gyakorlásod jó, előfordulhat, hogy büszkévé válsz rá, anélkül hogy észrevennéd. Ez a büszkeség a többlet. Amit csinálsz, az jó, de valami többlet adódik hozzá. Tehát meg kell szabadulnod attól a valamitől, ami a többlet. Ez nagyon-nagyon fontos, de többnyire nem vagyunk elég érzékenyek, hogy észrevegyük, és rossz irányba megyünk.

Mivel mindannyian ugyanazt csináljuk, ugyanazt a hibát követjük el, ezért ezt nem vesszük észre. Sok hibát követünk el tehát, anélkül hogy észrevennénk, és problémákat okozunk egymásnak. Az ilyenfajta rossz erőfeszítést nevezzük „dharma-nyomta” vagy „gyakorlás-nyomta” erőfeszítésnek. Belegabalyodsz valamilyen elképzelésbe a gyakorlásról vagy elérésről, és nem tudsz kikeveredni belőle. Ha dualisztikus felfogásba bonyolódsz, az azt jelenti, hogy a gyakorlásod nem tiszta. Tisztaság alatt nem azt érjük, hogy valamit ki kell fényesíteni, vagy hogy valami piszkos dolgot megpróbálunk megtisztítani. Tisztaság alatt azt értjük, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy vannak. Ha valamit hozzáteszünk, az tisztátalanság. Ha valami dualisztikussá válik, az nem tiszta. Ha azt gondolod, hogy a zazen gyakorlásától kapsz valamit, máris tisztátalan gyakorlásba bonyolódtál. Lehet azt mondani, hogy van gyakorlás, és van megvilágosodás, de nem szabad, hogy rabul ejtsen ez a megállapítás. Ne szennyeződj be vele! Amikor zazent gyakorolsz, csak gyakorolj zazent. Amikor jön a megvilágosodás, akkor jön. Nem szabad ragaszkodni az eléréshez. A zazen valódi sajátossága mindig jelen van, még ha nem is vagy tudatában, tehát felejts el mindent, amit arról gondolsz, hogy esetleg mit nyertél általa. Csak csináld! A zazen jellege ki fogja fejezni magát, és akkor a tiéd lesz.

Meg szokták kérdezni, hogy mit jelent a haszon gondolata nélkül gyakorolni a zazent, s hogy milyen erőfeszítés kell az ilyen gyakorláshoz. A válasz: olyan erőfeszítés, amely megszabadítja a gyakorlást valamilyen többlettől. Ha valamilyen többletelképzelés jelenik meg, próbáld megállítani. Meg kell maradnod a tiszta gyakorlásnál. Ez a lényeg, amire az erőfeszítésedet irányítani kell.

Azt mondjuk, „hallani az egykezű tapsolás hangját”. A tapsolás hangjához általában két tenyér kell, és azt gondoljuk, hogy az egy kézzel tapsolás egyáltalán nem is ad hangot. Pedig valójában egy tenyér is ad hangot, még ha nem is halljuk. Ha két kézzel tapsolsz, hallhatod a hangot. De ha a hang nem létezne már, mielőtt tapsolsz, nem tudtad volna a hangot létrehozni. A hang létezik, mielőtt tapsolnál. Mivel van hang, létre tudod hozni és hallhatod. Mindenütt van hang. Csak gyakorolni kell, van hang. Ne próbáld meghallani. Ha nem figyelsz rá, a hang mindenütt jelen van. Mivel megpróbálod meghallani, néha van hang, néha nincs. Érted? Még ha nem is csinálsz semmit, a zazen jellege mindig jelen van. De ha megpróbálod megtalálni, ha megpróbálod látni a jelleget, akkor nincs jelleg.

A világban egyénként élsz, de mielőtt felvennéd egy emberi lény formáját, már létezel. Mindig létezel. Mindig itt vagyunk. Érted? Azt hiszed, hogy mielőtt megszülettél, nem voltál itt. De hogyan lehetséges, hogy megjelensz a világban, ha nincs te? Azért tudsz megjelenni a világban, mert már itt vagy. Ugyanígy valami, ami nem létezik, nem is tűnhet el. Valami azért tud eltűnni, mert létezik. Azt gondolhatod, hogy amikor meghalsz, akkor eltűnsz, és nem létezel többé. De ha el is tűnsz, valami, ami létezik, nem válhat nem-létezővé. Ez a varázslat. Mi magunk nem tudjuk ezt a világot elvarázsolni. A világ a saját maga varázslata. Ha valamit nézünk, el tud tűnni előlünk, de ha nem próbáljuk látni, akkor az a valami nem tud eltűnni. Azért tud eltűnni, mert nézed, de ha senki sem nézi, akkor hogyan tűnhet el bánni? Ha valaki figyel, megszökhetsz előle, de ha senki sem figyel, nem tudsz megszökni magad elől.

Ezért ne próbálj meg valami különöset látni. Ne próbálj elérni semmi különöset. Már minden megvan a saját tisztaságodban. Ha megérted ezt a végső tényt, akkor nincs félelem. Persze lehetnek nehézségek, de nincs félelem. Ha az embernek úgy vannak nehézségei, hogy annak nincs tudatában, az az igazi nehézség. Nagyon magabiztosnak látszhat, azt hiheti, hogy helyes irányba vezető, nagy erőfeszítést tesz, de amit csinál, az tudtán kívül valójában a félelemből származik. Valami eltűnhet a számára. Ha viszont az erőfeszítést a helyes irányban teszed, akkor nem félsz attól, hogy elveszítesz valamit. Sőt, még ha rossz is az irány, de te tudatában vagy ennek, akkor nem leszel félrevezetve. Nincs mit elveszíteni. Csak a helyes gyakorlás állandó, tiszta jellege létezik.