A helyes hozzáállás

A zen és az izgalom

A zen nem valamilyen izgalom, hanem koncentrálás a szokásos, mindennapi tevékenységeinkre.

Amikor mesterem meghalt, harmincegy éves voltam. Bár én kizárólag a zen gyakorlásnak akartam szentelni magam az Eiheidzsi kolostorban, mesterem helyébe kellett lépnem a templomában. Nagyon elfoglalt lettem, és mivel igen fiatal voltam, sok nehézségem akadt. Ezekből a nehézségekből ugyan tapasztalatra tettem szert, de az igaz, nyugodt, derűs életmódhoz képest ez nem jelentett semmit.

Tartanunk kell magunkat az állandó úthoz. A zen nem valamilyen izgalom, hanem koncentrálás a szokásos, mindennapi tevékenységeinkre. Ha túlságosan elfoglalttá és izgatottá válsz, tudatod durva és darabos lesz. Ez nem jó. Ha lehet, próbálj mindig nyugodt és derűs lenni, és tartsd magad távol az izgalmaktól. Általában napról napra, évről évre egyre elfogultabbakká válunk, főleg a mai, modern világban. Ha hosszú idő után felkeressük régi, meghitt helyeinket, meglepődünk, hogy mennyire megváltoztak. Ezen nem lehet segíteni. De ha valamilyen izgalom válik fontossá a számunkra, vagy a saját változásunk, akkor teljesen belemerülhetünk mozgalmas életünkbe – és elveszünk. Ha azonban a tudatod nyugodt és állandó, távol tarthatod magad a zajos világtól akkor is, ha ott vagy a kellős közepén. A zaj és változások közepette tudatod csendes és stabil lesz.

A zen nem olyasmi, ami miatt izgalomba kellene jönni. Vannak, akik csak kíváncsiságból kezdik el a zent gyakorolni, és csak még elfoglaltabbá válnak tőle. Ha a gyakorlás rosszabbá tesz, az egyszerűen nevetséges.

Azt hiszem, ha hetente egyszer megpróbálsz zazent gyakorolni, az éppen eléggé elfoglalttá tesz. Ne érdekeljen túlságosan a zen. Amikor fiatal emberek izgalomba jönnek a zen miatt, gyakran abbahagyják az iskolát, és kimennek egy hegyre vagy erdőbe, hogy üljenek. Az ilyen érdeklődés nem igazi érdeklődés.

Csak folytasd a nyugodt, egyszerű gyakorlást, és jellemed kialakul. Ha a tudatod mindig elfoglalt, nem lesz. idő az épülésre, és nem leszel sikeres, különösen ha túl keményen dolgozol rajta. A jellem építése olyan, mint a kenyérsütés – apránként kell keverni, lépésről lépésre, és mérsékelt hőmérsékletre van szükség. Egészen jól ismered magad, tudod, milyen hőmérsékletre van szükséged. Pontosan tudod, hogy mire van szükséged, de ha túl izgatottá válsz, elfelejted milyen hőmérséklet a neked megfelelő, és elveszíted az utadat. Ez nagyon veszélyes.

Buddha ugyanígy jellemezte a jó ökörhajcsárt. A hajcsár tudja mennyi terhet bír el az ökör, és megkíméli a túlterheléstől. Te ismered a saját utadat és tudatállapotodat. Ne cipelj túl nagy terhet! Buddha azt is mondta, hogy a személyiség építése olyan, mint a gátépítés. Nagyon gondosan kell a töltést elkészíteni. Ha egyszerre akarod az egészet megépíteni, akkor a víz át fog szivárogni rajta. Építsd meg gondosan a töltéseket, és akkor kiváló gátja lesz a tárolónak!

A mi izgalom nélküli gyakorlásunk nagyon negatívnak tűnhet. Ez nem így van. Bölcs és hatékony módja ez az önmagunkon való munkálkodásnak. Csak nagyon egyszerű. Úgy látom, hogy ezt az emberek, főleg a fiatalok, nagyon nehezen értik meg. Másfelől úgy tűnhet, mintha valaminek a fokozatos eléréséről beszélnék. Pedig ez sem igaz. Valójában ez a hirtelen út, mert amikor a gyakorlásod nyugodt és egyszerű, a mindennapi élet maga a megvilágosodás.