Az eredeti buddhizmus

Még csak nem is zen buddhisták

– egyszerűen csak buddhisták.

Ha ezt megértjük, akkor igazán buddhisták vagyunk.

Járás, állás, ülés és fekvés: a buddhizmusban ez a négy tevékenység vagy viselkedési mód van. A zazen nem e négy viselkedési mód egyike, és Dógen zendzsi szerint a szótó iskola nem a buddhizmus sok iskolájának egyike. Lehet, hogy a kínai szótó iskola egyike a sok buddhista iskolának, de Dógen szerint az ő útja nem a sok iskola egyike. Ha ez így van, megkérdezheted, hogy miért fektetünk olyan nagy hangsúlyt az ülő tartásra vagy arra, hogy legyen tanítónk. Ennek az az oka, hogy a zazen nem egyszerűen csak a négy viselkedési mód egyike, hanem olyan gyakorlat, amely számtalan tevékenységet magában foglal. A zazen már Buddha előtt elkezdődött, és mindörökké folytatódni fog. Tehát ez az ülő tartás nem hasonlítható a másik négy tevékenységhez.

Az emberek általában valamilyen tartásra vagy a buddhizmus valamilyen felfogására helyezik a hangsúlyt, és azt gondolják: „Ez a buddhizmus!” De a mi utunk nem hasonlítható azokhoz a gyakorlatokhoz, amelyekre az emberek általában gondolnak. A mi tanításunk nem hasonlítható a buddhizmus egyéb tanításaihoz. Ezért kell hogy legyen mesterünk, aki nem ragaszkodik a buddhizmus semmilyen adott értelmezéséhez. Buddha eredeti tanítása az összes különféle iskolát magában foglalja. Mint buddhistáknak, hagyományos erőfeszítésünknek ugyanolyannak kell lennie, mint Buddháé: semmilyen adott iskolához vagy doktrínához nem szabad ragaszkodnunk. De általában, ha nincs tanítónk, és büszkévé válunk saját felfogásunkra, elveszítjük Buddha tanításának eredeti jellegét, amely az összes különböző tanítást magában foglalja.

Mivel a tanítás megalapozója Buddha volt, az emberek a tanítást próbaképpen „buddhizmusnak” nevezték el, de valójában a buddhizmus nem egy bizonyos fajta tanítás. A buddhizmus egyszerűen az Igazság, amely különféle igazságokat tartalmaz.

A zazen gyakorlás az a gyakorlás, amely az élet különböző tevékenységeit foglalja magában. Ezért valójában mi nem csupán az ülő tartást hangsúlyozzuk. Ahogyan ülni kell, ugyanúgy kell cselekedni is. Az ülés során tanulmányozzuk, hogyan kell cselekedni, és számunkra ez a legalapvetőbb tevékenység. Ezért gyakoroljuk így a zazent. Bár zazent gyakorolunk, nem szabad magunkat zen iskolának neveznünk. Csak gyakoroljuk a zazent, Buddha példáját követve. Ezért gyakorolunk. Buddha azt tanította nekünk, hogyan cselekedjünk a gyakorlásunkon keresztül, és mi ezért ülünk.

Valamit csinálni, minden egyes pillanatban élni annyit tesz, mint Buddha időbeli tevékenységének lenni. Ha így ülünk, az azt jelenti, hogy maga Buddha vagyunk, olyanok vagyunk, mint a történelmi Buddha. Ugyanez vonatkozik mindenre, amit teszünk. Minden Buddha tevékenysége. Tehát bármit is csinálsz, sőt ha éppen visszatartod magad attól, hogy megtegyél valamit, Buddha ott van abban a tevékenységben. Mivel az emberekből hiányzik ez a fajta Buddha-felfogás, azt gondolják, hogy az a legfontosabb, amit csinálnak, anélkül hogy tudnák, ki az valójában, aki csinálja. Az emberek azt hiszik, ők teszik a különféle dolgokat, de valójában mindent Buddha tesz. Mindannyiunknak megvan a saját nevünk, de ezek a nevek az egyetlen Buddha számos nevei. Mindannyiunknak sokféle tevékenysége van, de ezek a tevékenységek mind Buddha tevékenységei. Az emberek ezt nem tudva valamilyen tevékenységre helyezik a hangsúlyt. Amikor a zazenre helyezik a

Hangsúlyt, az nem igazi zazen. Úgy tűnik, mintha ugyanúgy ülnének, mint Buddha, de nagy eltérés van a gyakorlásunkról alkotott felfogásukban. Az ülő tartást úgy tekintik, mint az ember négy fő testtartásának egyikét, és azt gondolják: „Most felveszem ezt a tartást.” De a zazen a tartások összessége, és minden egyes tartás Buddha tartása. Ez a zazen tartás helyes felfogása. Ha így gyakorolsz, az buddhizmus. Ez nagyon, nagyon fontos dolog.

Dógen tehát nem nevezte magát sem szótó tanítónak, sem szótó tanítványnak. Azt mondta: „Mások hívhatnak bennünket szótó iskolának, de nekünk semmi okunk arra, hogy szótónak nevezzük magunkat. Még a szótó nevet sem szabad használnotok.” Egy iskola sem tekintheti magát külön iskolának, csak a buddhizmus egyik kísérletező formája lehet, de mindaddig, amíg a különféle iskolák nem fogadják el ezt a felfogást, amíg továbbra is saját nevükön nevezik magukat, addig el kell fogadnunk ezt az ideiglenes szótó elnevezést. Szeretném ezt világossá tenni. Tulajdonképpen mi egyáltalán nem a szótó iskola vagyunk. Még csak nem is zen buddhisták – egyszerűen csak buddhisták. Ha ezt megértjük, akkor igazán buddhisták vagyunk.

Buddha tanítása mindenütt jelen van. Ma esik az eső. Ez Buddha tanítása. Az emberek azt hiszik, hogy a saját útjuk vagy vallásos felfogásuk Buddha útja, anélkül hogy tudnák, mit hallanak, mit tesznek vagy hol vannak. A vallás nem egy bizonyos tanítás. A vallás mindenütt jelen van. Így kell tanításunkat felfogni. Felejtsünk el minden valamely adott tanításra vonatkozó elképzelést!

Ne kérdezzük, hogy melyik a jó és melyik a rossz! Nem kell lennie semmilyen meghatározott tanításnak. Minden pillanatban, minden létezésben tanítás van. Ez az igazi tanítás.