Túl a tudatosságon

A gyakorlás a tiszta tudat megvalósítása az illúziók közepette. Ha el akarod űzni az illúziókat, azok annál inkább kitartanak melletted. Csak annyit mondj: „Ó, ez csak illúzió’, és ne zavartasd magad tőle.

A gyakorlásunkat ott kell megalapozni, ahol nincs gyakorlás és megvilágosodás. Ha azon a területen gyakoroljuk a zazent, ahol van gyakorlás és megvilágosodás, akkor nincs esélyünk arra, hogy tökéletes békét teremtsünk magunknak. Más szavakkal, szilárdan kell hinnünk valódi természetünkben. Valódi természetünk túl van tudatos tapasztalásunkon. Csak a tudatos tapasztalatainkon belül találunk gyakorlást és megvilágosodást, jót és rosszat. De akár van, akár nincs tapasztalatunk valódi természetünkről, amely ott, a tudatosságon túl létezik, az valóban létezik, és nekünk ott kell megalapoznunk gyakorlásunkat.

Még az sem olyan jó, ha valami jó dolog jár az eszünkben. Buddha néha azt mondta: „Legyél ilyen!

Ne legyél olyan!” De ha az jár a fejedben, hogy mit mondott, az nem túlzottan jó, hiszen valamilyen terhet jelent a számodra, és valójában lehet, hogy egyáltalán nem érzed magad remekül. Tulajdonképpen még ha valami rosszindulatú gondolat fészkeli beléd magát, az is jobb lehet, mint ha az jár a fejedben, hogy mi a jó, vagy hogy mit kellene tenned. Egy vásott gondolat néha egészen kellemes is lehet. Ez így van. Valójában nem az a lényeg, hogy jó-e vagy rossz. Az a lényeg, hogy meg tudod-e teremteni a békédet, és hogy fenn tudod-e tartani.

Amikor van valami a tudatodban, nincs tökéletes nyugalmad. A legjobb út a tökéletes nyugalom felé az, hogy mindent elfelejtesz. Akkor a tudatod nyugodt lesz, s elég széles és világos ahhoz, hogy erőfeszítés nélkül úgy lásd és érezd a dolgokat, ahogy vannak. A tökéletes nyugalomhoz vezető legjobb út az, ha nem tartasz meg semmilyen gondolatot a dolgokról, bármi legyen is az -felejts el mindent róluk, és a gondolkodásnak még a nyomát vagy az árnyékát se hagyd meg. De ha megpróbálod megállítani a gondolkodásodat vagy meghaladni tudatos tevékenységedet, az csak újabb teher lesz számodra. „Le kellene állítanom a tudatomat gyakorlás közben, de nem sikerül. Nem valami jó a gyakorlásom.” Az ilyen felfogás is rossz gyakorlás. Ne próbáld megállítani a tudatod, hanem inkább hagyj mindent úgyi ahogy van. Így a dolgok nem maradnak olyan sokáig a tudatodban. A dolgok jönnek, ahogy jönnek, és mennek, ahogy mennek. Tudatod így akár egészen sokáig is tiszta és üres maradhat.

Tehát a gyakorlásban az a legfontosabb dolog, hogy szilárdan meg legyél győződve tudatod eredeti ürességéről. A buddhista írásokban néha mérhetetlen hasonlatokat használunk, hogy megpróbáljuk leírni a tudat ürességét. Néha csillagászatian nagy számokat használunk, amelyek túl vannak a megszámlálhatóságon. Ez azt jelenti, hogy fel kell hagyni a számolgatással. Ha olyan nagy, hogy nem lehet megszámolni, akkor el fog menni a kedved tőle, végül feladod. Az ilyesfajta leírás ugyanakkor felkeltheti az érdeklődésedet a végtelen nagy számok iránt, ami segíthet leállítani kis tudatod gondolkodását.

A tudat üres állapotának legtisztább, legeredetibb tapasztalatát azonban zazen közben szerezheted meg. A tudat üressége tulajdonképpen még csak nem is egy tudatállapot, hanem a tudat eredeti lényege, amelyet Buddha és a hatodik pátriárka tapasztalt. ,A tudat lényege”, „az eredeti tudat”, „az eredeti arc”, „a buddha-természet”, „az üresség” – mindezek a szavak a tudat abszolút nyugalmát jelentik.

Hogy fizikailag hogyan pihenj, azt tudod. Azt viszont nem, hogy szellemileg miképpen kell pihenni. Az ágyadban fekszel ugyan, de tudatod még mindig elfoglalt. Bár alszol, elméd továbbra is szorgalmasan álmodik. Tudatod mindig lázasan tevékenykedik. Ez nem valami jó. Tudnunk kell, hogyan adjuk fel gondolkodó, tevékeny tudatunkat. Gondolkodóképességünk meghaladásához szilárd meggyőződéssel kell rendelkeznünk arról, hogy tudatunk üres. Szilárdan bízva tudatunk tökéletes nyugalmában vissza kell nyernünk tiszta, eredeti állapotunkat.

Dógen zendzsi mondta: „A gyakorlást az illúziók közepette kell megalapoznunk.” Még ha azt hiszed is, hogy illúziók közepette iétezel, tiszta tudatod jelen van. A gyakorlás nem más, mint a tiszta tudat megvalósítása a káprázat közepén. Ha az illúziók közepette rendelkezel a tiszta tudattal, a lényegi tudattal, akkor az illúziók eltűnnek. Nem maradhat ott, ha azt mondod: „Ez káprázat!” Nagyon el fogja szégyellni magát, el fog szaladni. Tehát gyakorlásodat az illúziók közepette kell megalapoznod. Illúziók közepette létezni, ez a gyakorlás. Ezt jelenti az, hogy eléred a megvilágosodást még mielőtt megvalósítanád. Még ha nem is valósítod meg, megvan. Tehát amikor azt mondod, „ez káprázat”, az maga a megvilágosodás. Ha el akarod űzni az illúziókat, csak még inkább kitartanak melletted, és tudatod egyre lázasabban igyekszik megbirkózni velük. Ez nem valami jó. Csak annyit mondj: „Ó, ez csak illúzió”, és ne zavartasd magad tőle. Amikor csak megfigyeled az illúziókat, akkor tudatod igaz, nyugodt és békés. Ha elkezdesz birkózni velük, belebonyolódsz az illúziókba.

Tehát akár eléred a megvilágosodást, akár nem, elég csupán zazenben ülni. Amikor megpróbálod elérni a megvilágosodást, nagy teher nehezedik a tudatodra, és nem lesz elég világos ahhoz, hogy úgy lássa a dolgokat, ahogy vannak. Ha valóban úgy látod a dolgokat, ahogyan vannak, akkor úgy fogod látni azokat, ahogyan lenniük kellene. Egyrészt el kell érnünk a megvilágosodást – ez az, ahogyan a dolgoknak lenniük kellene. Másfelől viszont mindaddig, amíg fizikai lények vagyunk, valójában nagyon nehéz elérni a megvilágosodást – vagyis azt, ahogyan a dolgok a jelen pillanatban valójában léteznek. De ha elkezdünk ülni, természetünk mindkét oldala megjelenik, és látni fogjuk, hogyan vannak a dolgok, és azt is, hogyan kellene lenniük. Eredeti tudatunk ürességében ezek egyek, és ott megtalálhatjuk tökéletes nyugalmunkat.

A vallás általában a tudat birodalmában fejlődik ki, igyekszik tökéletesíteni szervezetét, csodálatos építményeket emel, zenét hoz létre, filozófiát alakít ki, és így tovább. Ezek vallásos tevékenységek a tudatos világban. A buddhizmus viszont a tudattalan világát hangsúlyozza. A buddhizmus kialakítására a legjobb módszer, ha zazenben ülsz – csak ülsz, igaz természetünkben szilárdan meggyőződve. Ez sokkal jobb módszer, mint könyveket olvasni vagy a buddhizmus filozófiáját tanulmányozni. Természetesen a filozófiát is tanulmányozni kell – ez erősíteni fogja meggyőződésedet. A buddhista filozófia annyira egyetemes és logikus, hogy az nemcsak a buddhizmus filozófiája, hanem maga az élet filozófiája. A buddhizmus célja az, hogy magára az életre mutasson rá, amely tiszta, eredeti tudatunkban a tudatosságon túl létezik. Minden buddhista gyakorlat azért jött létre, hogy védelmezze ezt az igaz tanítást, nem pedig azért, hogy valamilyen csodálatos, misztikus módon hirdesse a buddhizmust. Ezért amikor vallásról beszélünk, a leghétköznapibb és legáltalánosabb módon tegyük. Nem csodálatos, filozofikus gondolatokkal kell az utunkat népszerűsíteni. A buddhizmus bizonyos értelemben eléggé polemizáló jellegű, és az ellentmondásosság érzése is jelen van benne, mivel a buddhistáknak meg kell védeniük útjukat a vallás misztikus vagy mágikus értelmezéseitől. Azonban a buddhizmus megértésének nem a filozófiai vita a legjobb módja. Ha komoly buddhista akarsz lenni, annak a legmegfelelőbb módja az ülés. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy van egy hely, ahol így ülhetünk. Szeretném, ha szilárd, rendíthetetlen meggyőződésed lenne a zazenedben, amely csak ülés. Csak ülni – ez elég.