Hibák a gyakorlásban

A gyakorlásnak van néhány gyatra módja, amelyeket meg kell értened. Amikor zazent gyakorolsz, általában nagyon idealistává válsz, és kitűzöl egy eszményt vagy célt, amit megpróbálsz elérni, teljesíteni De, ahogy gyakran mondtam, ez butaság. Amikor idealista vagy, valamilyen nyereség gondolata van benned. Mire eléred az ideálodat vagy célodat, nyereségre irányuló elképzelésed újabb ideált fog létrehozni. Tehát mindaddig, míg gyakorlásod a nyereség gondolatán alapul, és idealista módon gyakorlod a zazent, valójában nem lesz időd arra, hogy elérd az ideálodat. Sőt, gyakorlásod lényegét áldozod fel.

Mivel az elérnivaló mindig előtted van, állandóan feláldozod mostani önmagadat valamilyen jövőbeli eszményért. A végén aztán nem marad semmid. Ez ostobaság, és egyáltalán nem a megfelelő gyakorlás. De még ennél az idealista hozzáállásnál is rosszabb, ha valakivel versenyezve gyakorlod a zazent. Ez szegényes, silány módja a gyakorlásnak.

A mi szótó utunk nagy hangsúlyt fektet a sikan tazára vagyis arra, hogy „csak ülni”. Valójában a gyakorlásunknak nincs semmilyen különös neve. Amikor zazent gyakorolunk, akkor csak gyakoroljuk a zazent, és akár örömünk telik benne, akár nem, egyszerűen csak csináljuk, bár álmosak és fáradtak vagyunk a gyakorlástól, attól, hogy nap mint nap ugyanazt ismételjük. Még ha így is van, folytatjuk a gyakorlást.

Akár biztat bennünket valaki a gyakorlásban, akár nem, egyszerűen csak csináljuk.

Még ha egyedül gyakorlod is a zazent, mester nélkül, azt hiszem, akkor is találni fogsz valamilyen módot, hogy megállapítsd, megfelelő-e a gyakorlásod vagy sem. Ha belefáradtál az ülésbe, ha már torkig vagy vele, ezt tekintsd figyelmeztető jelnek. Ha gyakorlásod idealista, el fog menni a kedved tőle. Valamilyen nyereségvágy gondolata van a gyakorlásodban, és ettől nem elég tiszta. Amikor túl mohón gyakorolsz, olyankor fordul elő, hogy elveszíted a kedved. Ezért ha valamilyen jelet vagy figyelmeztetést kapsz, amely megmutatja gyakorlásod gyenge pontját, hálásnak kell lenned érte. Ilyenkor felejts el mindent a hibával kapcsolatban, és megújítva utadat visszatérhetsz az eredeti gyakorláshoz. Ez nagyon fontos dolog.

Tehát mindaddig, amíg folytatod a gyakorlást, biztonságban vagy, amikor azonban nagyon nehéz tovább folytatni, találnod kell valamilyen módot, hogy ösztökéld magad. Mivel nehéz ösztönözni magad anélkül, hogy valamilyen értéktelen gyakorlásba bonyolódnál, ezért ha egyedül vagy, nagyon nehézzé válhat folytatni tiszta gyakorlásunkat. Ezért van mesterünk. A mester segítségével kijavíthatod gyakorlásodat. Persze igen nehéz időket fogsz átélni vele, de még ha így is van, mindig elkerülheted a hibás gyakorlást.

A legtöbb zen buddhista papnak nehéz időket kell átélnie mesterével. Amikor a nehézségekről beszélnek, azt gondolhatod, hogy nem is lehet ilyen nehézségek nélkül zazent gyakorolni, de ez nem igaz. Akár vannak nehézségeid a gyakorlásban, akár nincsenek, mindaddig, amíg folytatod, addig gyakorlásod tiszta annak valódi értelmében. Még akkor is, ha ennek nem vagy tudatában. Ezért mondta Dógen zendzsi: „Ne gondold, hogy szükségszerűen tudni fogsz saját megvilágosodásodról.” Akár tudatában vagy, akár nem, igazi megvilágosodásod benne van a gyakorlásodban.

Egy másik hiba, hogy a gyakorlásban talált öröm miatt gyakorolsz. Valójában ha gyakorlásod örömérzéssel jár, akkor sem alakul valami jól. Persze ez nem silány gyakorlás, de az igazi gyakorláshoz képest nem túl jó. A hinajána buddhizmusban négyféle gyakorlást különböztetnek meg. A legjobb egyszerűen csak csinálni, anélkül Hogy bármiféle örömöt, akár csak spirituális örömöt is lelnél benne. Ez az a mód, amikor csak csinálod, elfelejtve fizikai és mentális érzéseidet, teljesen megfeledkezve önmagádról gyakorlás közben. Ez a negyedik vagy legmagasabb szint. A következő szint, amikor csak fizikai örömöt lelsz a gyakorlásban. Ezen a szinten valamilyen örömöt okoz a gyakorlás, és ennek a kedvéért gyakorolsz. A második szinten mentális és fizikai örömöt vagy jó érzést is tapasztalsz. Ezen a két középső szinten azért gyakorlod a zazent, mert jól érzed magad gyakorlás közben. Az első szint, amikor nincs gondolkodás és nincs érdekesség a gyakorlásodban. Ez a négy szint a mi mahájána gyakorlásunkra is vonatkozik, és a légmagasabb szint az, amikor csak gyakorolsz.

Ha valamiféle nehézségbe ütközöl a gyakorlás során, ez figyelmeztetés, hogy valamilyen téves elképzelésed van, tehát légy óvatos. De ne add fel a gyakorlást, hanem folytasd, tudva gyengeségedet. Itt nem jelenik meg a nyereség gondolata. Nem jelenik meg az elérés rögeszméje. Nem mondod, hogy „ez a megvilágosodás”, vagy hogy „ez nem helyes gyakorlás”. Még a hibás gyakorlásban is ott a helyes gyakorlás, ha felismered és tovább folytatod. Gyakorlásunk nem lehet tökéletes, de folytatnunk kell, anélkül hogy ez elvenné a kedvünket. Ez a gyakorlás titka.

Ha pedig valami bátorítást szeretnél kapni a bátortalanság közepette, akkor a tény, hogy el vagy fáradva, maga a bátorítás. Amikor belefáradsz, bátorítod magad. Amikor nem akarod csinálni, az a figyelmeztető jel. Olyan ez, mint a fogfájás, amikor rosszak a fogaid. Amikor fáj a fogad, elmész a fogorvoshoz. Ez a mi utunk.

A konfliktus oka valamilyen rögeszme vagy egyoldalú elképzelés. Amikor mindenki ismeri a tiszta gyakorlás értékét, kevés a konfliktus a világunkban. Ez a mi gyakorlásunk titka, és Dógen zendzsi útja. Dógen Sóbógemó (Az igaz Dharma kincsestára) című művében sokszor hangsúlyozza ezt.

Ha megérted, hogy a konfliktusok oka valamilyen rögeszme vagy egyoldalú felfogás, akkor sokféle gyakorlásban értelmet találhatsz, anélkül hogy bármelyik is magával ragadna. Ha ezt nem ismered fel, könnyen rabul ejthet egy bizonyos út, és azt mondhatod: „Ez a megvilágosodás! Ez a tökéletes gyakorlás! Ez a mi utunk! A többi út nem tökéletes! Ez a legjobb út!” Ez súlyos hiba. Az igaz gyakorlásban nincs különleges út. Meg kell találnod a saját utadat, és tudnod kell, hogy éppen most milyen a gyakorlásod. Ha ismered egy bizonyos út előnyeit és hátrányait, akkor veszély nélkül gyakorolhatod azt, de ha egyoldalú a hozzáállásod, akkor figyelmen kívül hagyod a gyakorlás hátrányait, és csak a jó oldalát fogod hangsúlyozni. Esetleg a gyakorlásnak éppen a legrosszabb oldalát fedezed fel, és akkor veszíted el a kedved, amikor már túl késő. Ez butaság. Hálásnak kell lennünk, hogy a régi mesterek rámutatnak erre a hibára.