Kommunikáció

A kommunikáció a zen gyakorlásban nagyon fontos. Mivel nem beszélem túl jól a nyelveteket, ezért állandóan keresem a veletek való kapcsolatteremtés módját. Azt hiszem, ez az erőfeszítés nagyon jó eredményre fog vezetni. Azt szoktuk mondani, hogy ha nem érted a mestered szavát, akkor nem vagy a tanítványa. Mestered szavait vagy nyelvét megérteni annyi, mint megérteni a mestert magát.

Amikor megérted őt, ráébredsz, hogy az ó nyelve nem csupán egy közönséges nyelv, hanem nyelv a szó tágabb értelmében. Mestered nyelve által többet fogsz megérteni, mint amit a szavak jelentenek.

Amikor mondunk valamit, abban mindig benne van szubjektív szándékunk vagy helyzetünk. Ezért a szó sohasem tökéletes. A kijelentésekben mindig jelen van valami torzulás. Mesterünk közlése révén mégis magát az objektív tényt, a végső tényt kell megértenünk. Végső tény alatt nem valami örök vagy állandó dolgot értünk, hanem a dolgokat úgy, ahogyan minden egyes pillanatban vannak. Ezt nevezhetjük „létezésnek” vagy „valóságnak” is.

Azért gyakoroljuk a zazent és tanulmányozzuk a buddhizmust, hogy közvetlen tapasztalásként értsük meg a valóságot. A buddhizmus tanulmányozásán keresztül meg fogod érteni emberi természetedet, szellemi képességeidet és az emberi tevékenységeidben rejlő igazságot. Azután figyelembe veheted emberi természetedet, amikor a valóságot igyekszel megérteni. De csak a zen tényleges gyakorlásával tudod a valóságot közvetlenül megtapasztalni és tanítód vagy Buddha különböző kijelentéseinek valódi értelmét felfogni. Az igazat megvallva a valóságról nem lehet beszélni. Ennek ellenére ha zen tanítvány vagy, meg kell azt értened közvetlenül mestered szavain keresztül.

Mestered közvetlen közlései nem csak szavakból állhatnak, a viselkedésével ugyanúgy kifejezi magát. A zenben nagy hangsúlyt fektetünk a viselkedésre, a magatartásra. Viselkedés alatt nem azt értjük, hogy valamilyen meghatározott módon kell viselkedned, hanem inkább önmagad természetes kifejezését. Fontosnak tartjuk az egyenességet. Hűnek kell lenned az érzéseidhez és a tudatodhoz, minden fenntartás nélkül kell kifejezned magad. Ez segít a hallgatónak, hogy könnyebben megértsen.

Amikor valakit hallgatsz, add fel minden előítéletedet és szubjektív véleményedet. Csak hallgasd őt, csak figyeld meg az egész embert! Mi nem nagyon törődünk azzal, hogy mi a helyes és a helytelen, a jó vagy a rossz. Csak lássuk úgy a dolgokat, ahogyan azok vele kapcsolatban vannak, és fogadjuk el így őket. Mi ekképpen kommunikálunk egymással. Amikor valamilyen kijelentést hallgatsz, általában úgy hallgatod, mintha önmagad visszhangja lenne. Valójában a saját véleményedre figyelsz. Ha megegyezik a saját véleményeddel, talán elfogadod, míg ha nem, elveted vagy esetleg meg sem hallod igazán. Amikor valakit hallgatsz, ez az egyik lehetséges veszély. A másik az, hogy beleesel az állítás csapdájába. Ha nem érted mestered kijelentésének valódi értelmét, könnyen a csapdájába esel valaminek, ami a saját szubjektív véleményedben rejlik, vagy valamilyen meghatározott kifejezésmódnak. Csak egy kijelentésnek tekinted azt, amit mond, anélkül hogy megértenéd a szavak mögött rejlő szellemet. Ez a veszély mindig fennáll.

A szülők és a gyerekek között azért nehéz a jó kommunikáció, mert a szülőknek mindig megvannak a saját szándékaik. Ezek majdnem mindig jók, de a mód, ahogyan beszélnek vagy ahogyan kifejezik magukat, gyakran nem eléggé kötetlen. Általában túlságosan egyoldalú és nem realisztikus. Mindanynyiunknak megvan a saját kifejezésmódja, és ezt nehéz a körülményekhez igazítani. Ha a szülőknek sikerül az egyes helyzeteknek megfelelően különböző módon kifejezniük magukat, akkor nem fenyegeti veszély gyermekeik nevelését. Ez viszont meglehetősen nehéz. Még a zen mestereknek is megvan a saját egyéni modoruk. Amikor Nisiari zendzsi a tanítványait szidta, mindig azt mondta: „Menj innen!” Az egyik tanítványa szó szerint vette ezt, és elhagyta a kolostort! Pedig a mester nem akarta elkergetni a tanítványát, csak ilyen volt a stílusa. Nem azt mondta, hogy „Vigyázz!”, hanem azt, hogy „Menj innen!” Ha a szüleidnek is ez a szokása, könnyen félreértheted őket. A mindennapi életben ez a veszély állandóan jelen van. Tehát, akár hallgatóként, akár tanítványként, meg kell tisztítanod a tudatodat ezektől a különféle torzulásoktól. Az előítéletekkel, szubjektív szándékokkal vagy szokásokkal teli tudat nem nyitott a dolgokra úgy, ahogyan azokvannak. Ezért gyakoroljuk a zazent: hogy megtisztítsuk a tudatunkat mindattól, ami valami máshoz kapcsolódik.

Természetesnek és hűnek maradni önmagunkhoz, és közben azt is a legmegfelelőbb módon követni, amit mások mondanak vagy tesznek, meglehetősen nehéz. Ha valamilyen módon megpróbálunk szándékosan alkalmazkodni, akkor lehetetlen természetesen viselkednünk. Ha megpróbálunk bizonyos módon alkalmazkodni, akkor elveszítjük önmagunkat. Ezért ahhoz, hogy boldog legyél és másokat is boldoggá tégy, a legfontosabb, hogy szabadon fejezd ki magad, ahogy vagy, mindenféle szándékolt vagy különleges viselkedési mód nélkül. A zazen gyakorlása révén meg fogod szerezni ezt a képességet. A zen nem valami különleges, mesterkélt életművészet. A mi tanításunk az, hogy egyszerűen csak élj mindig a valóságban, a szó legpontosabb értelmében. A mi utunk az, hogy pillanatról pillanatra megtegyük erőfeszítésünket. Ha pontosak akarunk lenni, életünk során egyetlen dolgot tudunk valóban tanulmányozni, azt, amivel minden egyes pillanatban foglalkozunk. Még Buddha szavait sem tudjuk tanulmányozni. Buddha szavait a szó szoros értelmében tanulmányozni annyit tesz, mint egy olyan tevékenységen keresztül tanulmányozni, amellyel pillanatról pillanatra találkozunk. Tehát teljes tudatunkkal és testünkkel arra kell koncentrálnunk, amit éppen teszünk, és szubjektiven és objektíven hűnek kell lennünk önmagunkhoz, különösen az érzéseinkhez. Még ha nem is érzed magad remekül, jobb, ha minden különösebb szándék nélkül fejezed ki magad, anélkül hogy bármit hozzáfűznél. Tehát mondhatod, hogy: „Sajnálom, nem vagyok jól.” Ennyi elég. Ne mondd, hogy: „Miattad van.” Ez már túl sok. Mondhatod, hogy: „Sajnálom, nagyon haragszom rád.” Nem kell azt mondanod, hogy nem haragszol, ha haragszol. Csak mondd: „Haragszom.” Ennyi elég.

Az igazi kommunikáció attól függ, hogy egyenesek vagyunk-e egymáshoz. A zen mesterek nagyon egyenesek. Ha nem érted meg a valóságot közvetlenül mestered szavain keresztül, akkor esetleg a botját fogja használni rajtad. Lehet, hogy azt mondja: „Mi ez?” A mi utunk nagyon egyenes. De, tudod, ez valójában nem a zen. Ez nem a mi hagyományos módszerünk, ám amikor ki akarjuk fejezni, néha könnyebbnek találjuk, ha így teszünk. De lehet, hogy a kommunikáció legjobb módja az, ha csak ülünk és nem mondunk semmit. Akkor felfogod a zen teljes értelmét. Ha addig ütlek a botommal, míg el nem veszítem a fejem vagy míg meg nem halsz, még az sem elég. A legjobb csak ülni.