Semmi kettősség

Azt mondjuk, hogy gyakorlásunknak mentesnek kell lennie a haszon gondolatától és mindenféle elvárástól, még a megvilágosodásétól is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenféle cél nélkül ülünk. Ez a haszon gondolatától mentes gyakorlás a Pradnyápáramitá szútrán alapul. Viszont ha nem figyelsz, maga a szútra fogja adni a haszon gondolatát. Így szól: „A forma üresség, és az üresség forma.” De ha ragaszkodsz ehhez az állításhoz, könnyen dualisztikus elképzelésekbe bonyolódhatsz: itt vagy te, a forma, és itt van az üresség, amit a formádon keresztül megpróbálsz megvalósítani. Tehát „a forma üresség, az üresség forma” még mindig dualisztikus. Szerencsére tanításunk továbbmegy, és kijelenti: „a forma forma, és az üresség üresség”. Itt már nincs dualizmus.

Ha nehéznek találod, hogy megállítsd a tudatodat ülés közben, és ha még mindig próbálod megállítani a tudatodat, akkor ez „a forma üresség, és az üresség forma” szakasza. De miközben ezen a dualisztikus módon gyakorolsz, egyre inkább eggyé válsz a céloddal. Amikor pedig gyakorlásod erőfeszítés nélkülivé válik, meg tudod állítani a tudatodat. Ez „a forma fonna, és az üresség üresség” szakasza.

A tudat megállítása nem a tudat tevékenységének megállítását jelenti, hanem azt, hogy tudatod áthatja az egész testedet. Tudatod követi a légzésedet. Teljes tudatoddal a kezedben lévő mudrát formázod. Teljes tudatoddal ülsz, fájó lábakkal, anélkül hogy ez zavarna.

Ez a haszon gondolatától mentes ülés. Először kötöttségnek érzed a tartást, de amikor már nem zavar a kötöttség, megtaláltad „az üresség üresség, és a forma forma” jelentését. Tehát a gyakorlás módja az, hogy bizonyos kötöttségek között kell megtalálnod a saját utadat.

A gyakorlás nem azt jelenti, hogy bármit csinálsz, még akár le is fekszel, az zazen. Amikor a kötöttségeid nem korlátoznak, azt nevezzük gyakorlásnak. „Akármit csinálok, az buddha-természet, tehát mindegy, mit csinálok, és nem kell zazent gyakorolnom”. Ez már dualisztikus felfogás a mindennapi életünkről. Ha tényleg mindegy akkor ezt mondanod sem kellene. Mindaddig, míg foglalkoztat, hogy mit csinálsz, addig dualisztikus a felfogásod. Ha nem foglalkoztat, akkor nem fogod ezt mondani. Amikor ülsz, akkor ülsz. Amikor eszel, akkor eszel. Ez minden. Ha azt mondod, „nem számít”, az azt jelenti, hogy valami kifogást keresel arra, miért csinálsz valamit a saját elképzelésed szerint, a kis tudatoddal. Azt jelenti, hogy ragaszkodsz egy meghatározott dologhoz vagy módhoz. Amikor azt mondjuk, „elég csak ülni” vagy „akármit is csinálsz, az zazen”, nem erre gondolunk. Persze akármit is csinálsz, az tényleg zazen, de ha így van, akkor ezt nem kell mondani.

Amikor ülsz, akkor csak ülj, anélkül hogy zavartatnád magad a fájó lábaidtól vagy az álmosságtól. Ez a zazen. De először nagyon nehéz elfogadni a dolgokat úgy; ahogy vannak. Idegesíteni fog a gyakorlás közben fellépő érzés. Amikor bármit meg tudsz tenni — akár jót, akár rosszat – zavar nélkül és anélkül, hogy idegesítene az érzés, valójában azt hívjuk úgy, hogy „a forma forma, és az üresség üresség”.

Ha olyan betegségben szenvedsz, mint például a rák, és rájössz, hogy nem élhetsz két-három évnél tovább, akkor elkezdesz keresni valamit, amire támaszkodhatnál, esetleg elkezdesz gyakorolni. Az egyik ember esetleg Isten segítségére támaszkodik. Valaki más elkezd zazent gyakorolni. Gyakorlása arra irányul, hogy elérje a tudat ürességét. Ez azt jelenti, hogy megpróbál megszabadulni a dualizmus okozta szenvedéstől. Ez „a forma üresség, és az üresség forma” gyakorlása. Az üresség igazsága arra ösztönzi, hogy ténylegesen megvalósítsa azt a saját életében. Ha így gyakorol, hittel és erőfeszítéssel, ez természetesen segíteni fog rajta, de ez nem tökéletes gyakorlás.

Tudva, hogy az életünk rövid, élvezve azt napról napra, pillanatról pillanatra, ez a „fonna forma, és az üresség üresség” élete. Ha Buddha jön, üdvözlőd, ha az ördög jön, üdvözlőd. Ummon, a híres kínai zen mester mondta: „Nap-arcú Buddha és hold-arcú Buddha.” Amikor beteg volt, valaki megkérdezte tőle: „Hogy vagy?” Azt felelte: „Nap-arcú Buddha és hold-arcú Buddha.” Ez „a forma forma, és az üresség üresség” élete. Nincs probléma. Egy évnyi élet jó. Százévnyi élet jó. Ha folytatod a gyakorlást, el fogsz jutni idáig.

Először különféle problémáid lesznek, és erőfeszítést kell tenned, hogy folytasd a gyakorlást. A kezdőknél az erőfeszítés nélküli gyakorlás nem igazi gyakorlás. A kezdőknek nagy erőfeszítésre van szükségük a gyakorláshoz. Különösen a fiataloknak kell nagyon keményen próbálkozniuk, hogy elérjenek valamit. Ki kell nyújtani a karjaidat és a lábaidat, amennyire csak lehet. A forma fonna. Hűségesnek kell lenned a saját utadhoz, míg végül eljutsz addig a pontig, ahol azt látod, hogy mindent el kell felejtened magadról. Míg el nem jutsz eddig, teljesen téves azt gondolnod, hogy bármit is teszel, az zen, vagy hogy mindegy, gyakorolsz-e vagy sem. De ha megteszel minden tőled telhető erőfeszítést, hogy folytasd a gyakorlást teljes tudatoddal és testeddel, a haszon minden gondolata nélkül, akkor bármit teszel, az igazi gyakorlás lesz. Csak folytatni, ez legyen a célod. Amikor valamit csinálsz, csak az legyen a célod, hogy azt csináld. A forma fonna, te pedig te vagy, és az igazi üresség meg fog valósulni a gyakorlásodban.