Semmi különös

Nem szeretek beszélni zazen után. Úgy érzem, a zazen gyakorlása elég. De ha már mondanom kell valamit, azt hiszem, arról beszélnék, milyen csodálatos dolog zazent gyakorolni. Nincs más célunk, mint hogy mindörökké fenntartsuk ezt, mely időtlen idők óta tart már, és a végtelen jövőben is tartani fog. Az igazat megvallva, az emberi lény számára nincs is más gyakorlás, mint ez, nincs az életnek más módja, mint ez. A zen gyakorlás valódi természetünk közvetlen kifejezése.

Persze bármit is teszünk, az kifejezi igazi természetünket, de e nélkül a gyakorlás nélkül ezt nehéz felismerni. Emberi természetünk, hogy tevékenyek vagyunk, és minden létezőnek ez a természete. Amíg élünk, mindig csinálunk valamit. De amíg azt gondolod, hogy „most ezt csinálom”, „meg kell csinálnom ezt” vagy „el kell érnem valami különlegeset”, valójában nem csinálsz semmit. Amikor felhagysz ezzel, amikor már nem akarsz valamit, vagy nem próbálsz semmi különlegeset elérni, akkor tényleg csinálsz valamit. Amit zazenben teszel, azt nem valaminek a kedvéért teszed. Talán úgy érzed, mintha valami különlegeset csinálnál, de valójában ez csak valódi természeted kifejezése. Ez a tevékenység a legbelsőbb vágyadat elégíti ki, de mindaddig, amíg azt gondolod, hogy valaminek a kedvéért gyakorlod a zazent, ez nem igazi gyakorlás.

Ha mindennap folytatod ezt az egyszerű gyakorlást, csodálatos erőre teszel szert. Mielőtt eléred, valami rendkívüli dolognak látszik, de miután megszerezted, semmi különös. Ez csak te vagy, te magad, semmi különös. Ahogy egy kínai vers mondja: „Elmentem és visszajöttem. Nem volt benne semmi különös. Rozan ködös hegyeiről híres, Szekkó a vizeiről.” Az emberek azt hiszik, biztosan csodálatos látni a köddel borított híres hegyláncot és a vizet, amelyről azt mondják, beborítja az egész földet. De ha odamész, csak vizet és hegyeket látsz. Semmi különöset.

Rejtélyes, hogy azok számára, akik nem tapasztalták, a megvilágosodás valami csodálatos dolog. De ha elérik, semmi. De mégsem semmi. Érted? Egy anya számára nincs semmi különös abban, hogy gyermekei vannak. Ez a zazen. Tehát ha folytatod ezt a gyakorlást, egyre inkább megszerzel valamit – semmi különöset, de mégis valamit. Mondhatod, hogy ez az „egyetemes természet”, a „buddha-természet” vagy a „megvilágosodás”. Sokféle nevet adhatsz neki, de annak, aki rendelkezik vele, ez semmi – és valami.

Amikor kifejezzük valódi természetünket, emberi lények vagyunk, amikor nem, akkor nem tudjuk, mik vagyunk. Nem vagyunk állatok, mert két lábon járunk. Különbözünk az állatoktól, de mik vagyunk? Talán szellemek. Nem tudjuk, minek nevezzük magunkat. Ilyen teremtmény valójában nem is létezik, ez egy illúzió. Nem vagyunk többé emberi lények, mégis létezünk. Ha a zen nem zen, semmi sem létezik. Intellektuális értelemben ennek nincs értelme, de ha már megtapasztaltad az igazi gyakorlást, megérted, amit mondok. Ha valami létezik, akkor annak van valódi természete, buddha-természete. A Parinirvána szútrában Buddha kijelenti: „Mindennek buddha-természete van”, de Dógen ezt így olvassa: „Minden buddha-természet.” A kettő között különbség van. Ha azt mondod: „Mindennek buddha-természete van”, ez azt jelenti, hogy minden létezőben buddha-természet van, tehát a buddha-természet és minden egyes létező különböző dolgok. De ha azt mondod: „Minden buddha-természet”, akkor az azt jelenti, hogy minden maga a buddha-természet. Amikor nincs buddha-természet, akkor nincs semmi. Ami különbözik a buddha-természettől, az csak illúzió. Létezhet a tudatodban, de ilyen dolgok valójában nincsenek.

Tehát emberi lénynek lenni annyi, mint Buddhának lenni. A buddha-természet csak egy másik név az emberi természetre, a mi igaz emberi természetünkre. Így, még ha nem is csinálsz semmit, akkor is csinálsz valamit. Kifejezed magadat, kifejezed valódi természetedet. Kifejezi a szemed, kifejezi a hangod, kifejezi a viselkedésed. Az a legfontosabb, hogy a lehető legegyszerűbb, legmegfelelőbb módon fejezd ki valódi természetedet, és becsüld meg azt a legparányibb létezőben is.

Miközben folytatod ezt a gyakorlást, hétről hétre, évről évre, tapasztalataid egyre mélyülnek, és mindenre kiterjednek, amit a mindennapi életben teszel. A legfontosabb, hogy elfelejtsd a nyereség minden gondolatát, minden dualisztikus gondolatot. Más szavakkal, csak gyakorold a zazent egy bizonyos tartásban. Ne gondolj semmire! Csak maradj ott a párnádon, és ne várj semmit! Akkor végül visszanyered valódi természetedet. Vagyis valódi természeted visszanyeri önmagát.