Természetesség

A természetesség fogalmát nagy félreértés övezi. A legtöbben, akik hozzánk jönnek, valamilyen szabadságban vagy természetességben hisznek, de ezalatt azt értik, amit mi dzsinen ken gedónak vagyis eretnek természetességnek hívunk. A dzsinen ken gedo azt jelenti, hogy nincs szükség szertartásosságra; valamiféle „minden mindegy politikát” vagy petyhüdtséget jelent. A legtöbb ember számára ez a természetesség, de mi nem erre gondolunk. Ezt nem könnyű elmagyarázni, de a természetesség, úgy gondolom, az, ha valaki mindentől függetlennek érzi magát, vagyis az olyan tevékenység, amely a semmin alapul. Ami a semmiből jön, az természetes, akár a földből előbújó mag vagy növény. A magnak semmilyen elképzelése nincs arról, hogy ő ilyen és ilyen növény, de megvan a saját formája, és tökéletes összhangban van a földdel, a környezetével. Ahogy növekszik, az idő múlásával kifejezésre juttatja természetét. Semmi sem létezik forma és szín nélkül. Bármi is az, van valamilyen formája és színe, s ez a forma és szín tökéletes összhangban áll a többi létezővel. Ekkor nincs probléma. Ezt értjük természetességen.

Egy növény vagy kő számára nem jelent gondot, hogy természetes legyen, nekünk azonban jelent bizonyos nehézséget, sőt, valójában komoly nehézséget jelent. Természetesnek lenni olyasmi, amin nekünk dolgoznunk kell. Amikor az, amit csinálsz, a semmiből ered, akkor egészen újszerű érzésed támad. Például természetes dolog enni vaiamit, amikor éhes vagy. Ezt természetesnek érzed. Ha viszont túl sokat vársz tőle, akkor az evés nem természetes. Nincs új érzésed, nem értékeled.

Az igaz zazen gyakorlás az, amikor úgy ülsz, mintha vizet innál, amikor szomjas vagy Akkor természetes vagy. Teljesen természetes szundítani egyet, ha nagyon álmos vagy. De csupán lustaságból szundítani egyet, mintha az emberi lénynek előjoga lenne a szundítás, az nem természetes. Ha azt gondolod: „Minden barátom szunyókál, hát akkor miért pont én ne? Amikor senki más nem dolgozik, nekem miért kellene keményen dolgoznom? Nekik sok pénzük van, nekem miért nincs?” Ez nem természetes. A tudatod más gondolatokba bonyolódik, mások gondolataiba, és nem vagy sem független, sem önmagad, sem természetes. Még ha keresztbetett lábbal ülsz is, ha zazened nem természetes, akkor az nem igaz gyakorlás. Amikor szomjas vagy, nem kell kényszerítened magad az ivásra. Örülsz, hogy vizet ihatsz.

Ha igazi örömöd van a zazenben, az igazi zazen. Még ha kényszerítened is kell magad, hogy zazent gyakorolj, de valami jót érzel a gyakorlásodban – akkor az zazen. Ez valójában nem magadra kényszerítés vagy nemkényszerítés kérdése. Még ha van is valamilyen nehézséged, ha akarod, hogy legyen, ez a természetesség.

Ezt a természetességet igen nehéz elmagyarázni. De ha te képes vagy csak ülni, és meg tudod tapasztalni a semmi valóságát a gyakorlásodban, akkor nem kell magyarázat. Bármit is csinálsz, ha az a semmiből ered, akkor természetes lesz, és ez az igaz tevékenység. Megtalálod benne a gyakorlás igazi örömét, az életörömöt. Pillanatról pillanatra mindenki a semmiből jön. Pillanatról pillanatra igazi életörömöt érzünk. Ezért mondjuk, hogy sin ku mjó u, „az igaz ürességből megjelenik a csodálatos lét”. Sin: igaz, ku: üresség, mjó: csodálatos, u: létezés. Igaz ürességből csodálatos létezés.

A semmi nélkül nincs természetesség, nincs igaz létezés. Az igaz létezés pillanatról pillanatra a semmiből ered. A semmi mindig jelen van, és belőle jelenik meg minden. De általában megfeledkezel a semmiről, és úgy viselkedsz, mintha lenne valamid. Amit csinálsz, az valamilyen birtokolni vágyó elképzelésen vagy valamilyen konkrét elgondoláson nyugszik, és ez nem természetes. Például amikor egy előadást hallgatsz, semmilyen magadra vonatkozó gondolatodnak nem szabadna lennie. Semmilyen saját gondolatodnak nem kellene lennie, amikor valaki mást hallgatsz. Felejtsd el, ami a fejedben van, csak hallgasd, amit a másik mond. Ha semmi nincs a fejedben, az a természetesség. Akkor meg fogod érteni, amit mond. De ha van valamilyen elképzelésed, amit öszsze akarsz hasonlítani az elhangzottakkal, akkor nem fogsz mindent meghallani. Egyoldalúan fogod érteni, és ez nem természetes. Amikor csinálsz valamit, annak teljesen le kell kötnie. Tökéletesen annak kell szentelned magad. Akkor a semmi a tiéd. Ezért ha nincs igaz üresség a tevékenységedben, akkor az nem természetes.

A legtöbb ember ragaszkodik valamilyen elképzeléshez. A fiatal generáció mostanában a szeretetről beszél. Szeretet! Szeretet! Szeretet! Tele van a fejük szeretettel! Amikor a zent tanulmányozzák, nem fogadják el, amit mondok, ha az nincs összhangban azzal az elképzeléssel, ami a fejükben él a szeretetről. Tudod, egészen csökönyösek. Elképesztő! Persze nem mindenki, de egyesekben rendkívül erős ez a szemlélet. Ez egyáltalán nem felel meg a természetességnek. Szabadságról, szeretetről és természetességről beszélnek ugyan, de nem értik ezeket a dolgokat. Így azt sem tudják megérteni, hogy mi a zen. Ha a zent akarod tanulmányozni, el kell felejtened minden korábbi elképzelésedet, csak gyakorolnod kell a zazent, és akkor majd meglátod, milyen tapasztalatokat szerzel a gyakorlás során. Ez a természetesség.

Akármit is csinálsz, erre a hozzáállásra van szükség. Néha azt mondjuk, nju nan sin, „lágy vagy rugalmas tudat”. A nju azt jelenti „lágy érzés”, a nan „valami, ami nem kemény”, a sin pedig „tudat”. A nju nan sin akadálymentes, természetes tudatot jelent. Amikor tudatod ilyen, örülsz az életnek. Ha ezt elveszíted, mindent elveszítesz, semmid sincs. Bár azt hiszed, van valamid, semmid sincs. De amikor minden, amit teszel, a semmiből ered, akkor mindened megvan. Érted? Ezt értjük természetesség alatt.