A létezés minősége

Ha némi bizalommal a tevékenységedre rögzíted a tudatodat, amikor csinálsz valamit, akkor tudatállapotod minősége maga a tevékenység lesz. Amikor létezésed minőségére koncentrálsz, fel vagy készülve a tevékenységre.

A zazen célja az, hogy elérjük létünk fizikai és szellemi szabadságát. Dógen zendzsi szerint minden létező egy villanás a jelenségek roppant világában. Minden egyes létező magának a lét minőségének újabb kifejeződése. Korán reggel gyakran látok sok csillagot az égen. A csillagok nem egyebek, mint a fény, amely az égitestektől nagy sebességgel sok mérföldet utazott idáig. De számomra a csillagok nem nagy sebességgel rohanó, hanem nyugodt, állandó és békés létezők. Azt mondjuk: „A nyugalomban tevékenységnek kell lennie, a tevékenységben pedig nyugalomnak kell lennie.” Valójában a kettő ugyanaz; ha azt mondjuk, „nyugalom” vagy „tevékenység”, ez csak egyetlen ténynek két különböző értelmezése. Tevékenységünkben harmónia van, és ahol harmónia van, ott nyugalom van. Ez az összhang a létezés minősége. De a létezés minősége a rohanó tevékenység is.

Amikor ülünk, nagyon nyugodtnak és derűsnek érezzük magunkat, de valójában nem tudjuk, miféle tevékenység zajlik lényünk mélyén. Fizikai rendszerünk működésében tökéletes harmónia uralkodik, ezért érezzük benne a nyugalmat. Még ha nem is érezzük, ez a minőség jelen van. Tehát nekünk nem kell törődnünk a nyugalommal vagy a tevékenységgel, a mozdulatlansággal vagy a mozgással. Ha miközben csinálsz valamit, bizalommal a tevékenységre összpontosítod a tudatodat, akkor tudatállapotod minősége maga a tevékenység lesz. Amikor létezésed minőségére koncentrálsz, fel vagy készülve a tevékenységre. A mozgás nem egyéb, mint létezésünk minősége. Amikor zazent gyakorolunk, nyugodt, állandó, derűs ülésünk minősége maga a létezés hatalmas tevékenységnek minősége.

Az, hogy „minden csak egy villanás a jelenségek roppant világában”, tevékenységünk és létünk szabadságát jelenti. Ha a helyes módon ülsz, a helyes megértéssel, akkor eléred létezésed szabadságát, bár csak ideiglenes létező vagy. Ezen a pillanaton belül ez az ideiglenes létező nem változik, nem mozdul, és mindig független más létezőktől. A következő pillanatban egy másik létező jön létre, valami mássá változhatunk. Valójában nincs kapcsolat a tegnapi és a jelen pillanatbeli önmagam között. Semmiféle kapcsolat nincs. Dógen zendzsi azt mondta: „A faszénből nem lesz hamu.” A hamu az hamu. Nem tartozik hozzá a faszénhez, megvan a saját múltja és jövője. Független létező, mert egy villanás a jelenségek roppant világában. A faszén és a vörösen izzó parázs is teljesen különböző létezők. A fekete faszén is egy villanás a jelenségek roppant világában. Ahol fekete faszén van, ott nincs vörösen izzó parázs. Tehát a fekete faszén független a vörösen izzó parázstól. A hamu független a tűzifától. Minden létező független.

Ma Los Altosban ülök, holnap reggel San Franciscóban leszek. Nincs kapcsolat a I.os Altosban lévő „én” és a San Franciscóban lévő „én” között. Teljesen különböző létezők. Ebben rejlik létezésünk szabadsága. Nincs olyan jelleg, amely összekötne engem és téged. Amikor azt mondom, „te”, nincs én, amikor azt mondom, „én”, nincs „te”. Te független vagy, és én is független vagyok. Mindegyik más pillanatban létezik. De ez nem jelenti azt, hogy teljesen más létezők lennénk. Valójában egy és ugyanaz a létező vagyunk. Ugyanazok vagyunk, mégis különbözőek. Nagyon paradox ez, de valójában így van. Mivel független lények vagyunk, mindegyikünk egy teljes villanás a jelenségek roppant világában. Amikor ülök, másik személy nem létezik, de ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagylak téged. Tökéletesen egy vagyok minden létezővel a jelenségek világában. Tehát amikor én ülök, te is ülsz, minden velem együtt ül. Ez a mi zazenünk. Amikor te ülsz, minden ül veled együtt. Minden a létezésed minőségét alkotja. Én is a te részed vagyok. Belépek létezésed minőségébe. Tehát ebben a gyakorlásban abszolút szabadságunk van minden egyébtől. Ha megérted ezt a titkot, nincs különbség a zen gyakorlás és a mindennapi életed között. Mindent értelmezni tudsz, amit csak akarsz.

Egy gyönyörű festmény az ujjaidban lévő érzés eredménye. Ha érzed a tus sűrűségét az ecsetedben, a festmény már ott van, még mielőtt elkezdenél festeni. Amikor a tusba mártod az ecseted, már ismered rajzolásod eredményét, különben nem tudnál festeni. Tehát mielőtt csinálnál valamit, a „létezés” már jelen van, az eredmény már jelen van. Bár úgy tűnik, mintha nyugodtan ülnél, minden tevékenységed, múltbeli és jelenbeli, benne foglaltatik abban, sőt ülésed eredménye is jelen van már. Egyáltalán nem pihensz, minden tevékenység benned foglaltatik. Ez a lényed. Tehát gyakorlásod minden eredménye benne foglaltatik az ülésedben. Ez a gyakorlásunk, a zazenünk.

Dógen zendzsit még kisfiúként kezdte érdekelni a buddhizmus, amikor egy füstölőpálca füstjét figyelte anyja holtteste mellett, és megérezte életünk múlandóságát. Ez az érzés egyre nőtt benne, míg végül oda vezetett, hogy elérte a megvilágosodást, és megszületett mély filozófiája. Amikor a pálcika füstjét figyelte, és átélte az élet múlandóságát, nagyon magányosnak érezte magát. De ez a magányos érzés egyre erősebb lett, és huszonnyolc éves korára megvilágosodássá érett benne. Megvilágosodása pillanatában így kiáltott fel: „Nincs test, és nincs tudat!” Abban a pillanatban, amikor azt mondta, „nincs tudat, és nincs test”, egész lénye egy villanássá vált a jelenségek roppant világában, egy villanássá, amely mindent magában foglalt, amely mindent be* takart, és amely mérhetetlen minőséget tartalmazott. Benne foglaltatott az egész jelenségvilág, egy teljesen független létezés. Ez volt az ő megvilágosodása. Az élet múlandóságának magányos érzésétől elindulva eljutott létezése minőségének erőteljes megtapasztalásához. Kijelentette: „Eldobtam tudatot és testet.” Azért van magányos érzésed, mert úgy véled, hogy tested és tudatod van, de amikor felismered, hogy minden csak villanás a roppant világegyetemben, akkor rendkívül erőssé válsz, és léted nagyon mély értelmet nyer. Ez volt Dógen megvilágosodása, és ez a mi gyakorlásunk.