Tevékenység korlátozása

A mi gyakorlásunkban nincs semmilyen meghatározott cél, szándék, sem olyasmi, ami imádatunk tárgya lenne. E tekintetben gyakorlásunk különbözik a szokásos vallásos gyakorlatoktól. Dzsósu, a híres kínai zen mester azt mondta: „Agyag buddha nem kel át a vízen, bronz buddha nem jut át az olvasztókemencén, fa buddha nem jut át a tűzön.” Akármi is legyen az, ha gyakorlásod valamilyen meghatározott célra irányul, mint például az agyag, bronz vagy fa buddha, nem fog mindig működni. Tehát amíg valamilyen célod van a gyakorlással, addig a gyakorlás nem fog igazán segíteni rajtad. Talán segít addig, amíg erre a célra irányulsz, de amikor visszatérsz a mindennapi életbe, nem működik.

Azt gondolhatod, hogy ha nincs cél, nincs szándék a gyakorlásunkban, akkor nem fogjuk tudni, mit tegyünk. De ennek is megvan a módja. A cél nélkül való gyakorlásnak az a módja, hogy korlátoznod kell a tevékenységedet, vagyis arra kell koncentrálnod, amit a jelen pillanatban csinálsz. Ahelyett, hogy valamilyen meghatározott tárgy lenne a tudatodban, korlátoznod kell tevékenységedet. Amikor tudatod másfelé kóborol, nincs esélyed, hogy kifejezd magad. De ha arra korlátozod tevékenységedet, amit éppen most, ebben a pillanatban csinálni tudsz, akkor tökéletesen ki tudod fejezni valódi természetedet, ami azonos az egyetemes buddha-természettel. Ez a mi utunk.

Amikor zazent gyakorolunk, tevékenységünket a lehető legkevesebbre korlátozzuk. Úgy fejezzük ki az univerzális természetet, hogy megőrizzük a helyes tartást, és az ülésre koncentrálunk. Ekkor buddhává válunk, és kifejezzük a buddha-természetet. Tehát ahelyett, hogy valami az imádatunk tárgya lenne, csak minden pillanatban arra a tevékenységre összpontosítunk, amit éppen végzünk. Amikor leborulsz, akkor csak borulj le, amikor ülsz, akkor csak ülj, amikor eszel, akkor csak egyél! Ha ezt teszed, az egyetemes természet jelen van. Ezt japánul úgy hívjuk, hogy icsigjó-zammai vagyis „egycselekvés szamádhi”. A szammai (vagy szamádhi) azt jelenti, hogy „koncentráció”, az icsigjó pedig „egy gyakorlat”.

Azt hiszem, néhányan közületek, akik itt gyakoroljátok a zazent, más vallásban hisznek, de én ezt nem bánom. A mi gyakorlásunknak nincs köze semmilyen meghatározott vallási hithez. Te pedig nyugodtan gyakorolhatod a mi utunkat, mert ennek semmi köze a kereszténységhez, a sintoizmushoz vagy a hinduizmushoz. A mi gyakorlásunk mindenkinek való. Ha valaki egy bizonyos vallásban hisz, hozzáállása általában az, hogy egyre nagyobb mértékben elfordul magától. De a mi utunk nem ilyen. A mi utunkban mindig önmagunk felé fordulunk, nem magunktól elfelé. Ezért nem kell aggódni a különbség miatt, ami a buddhizmus és a között a vallás között van, amiben esetleg hiszel.

Dzsósu megállapítása a különféle buddhákról azoknak szól, akiknek a gyakorlása valamilyen meghatározott fajta buddhára irányul. Egy fajta buddha nem fog teljesen megfelelni a célodnak. Egyszer majd el kell dobnod, vagy legalábbis figyelmen kívül kell hagynod. De ha megérted gyakorlásunk titkát, akkor bárhová is mész, te magad vagy a „főnök”. Mindegy, hogy milyen helyzetben vagy, nem hagyhatod figyelmen kívül a buddhát, mert te magad vagy a buddha. Csak ez a buddha fog tökéletesen segíteni rajtad.