Tudati gyomok

Amikor korán reggel csörög az ébresztőóra és felkelsz, azt hiszem, nem érzed valami jól magad. Nem könnyű elmenni és ülni, sőt miután már megérkeztél a zendóba és elkezdődött a zazen, még akkor is ösztökélned kell magad, hogy jól ülj. Mindezek csupán a tudatod hullámai. A tiszta zazen során nem lehetnek hullámok a tudatodban. Míg ülsz, ezek a hullámok egyre kisebbekké válnak, és erőfeszítéseid egyfajta kifinomult érzéssé alakulnak.

Azt mondjuk, hogy a gyomokat kihúzva tápanyagot adunk a növénynek. Kihúzzuk a gyomokat, és a növény közelében elássuk, hogy táplálékot adjunk neki. Így, bár vannak nehézségek a gyakorlásban, bár van néhány hullám, miközben ülsz, maguk ezek a hullámok fognak neked segíteni. Ezért nem szabad, hogy tudatod zavarjon. Inkább legyél hálás a tudatódban lévő gyomoknak, mert azok végül is gazdagítani fogják gyakorlásodat. Ha némi tapasztalatot szerzel abban, hogy a tudatodban lévő gyomok hogyan változnak át szellemi táplálékká, a gyakorlásod figyelemreméltó haladást ér el. Érezni fogod a haladást, érezni fogod, hogyan változnak ön-táplálékká. Persze nem túl nehéz valami filozófiai vagy pszichológiai magyarázatot adni a gyakorlásról, de ez nem elég. A valóságban kell megtapasztalnunk, hogyan alakulnak gyomjaink táplálékká.

Valójában semmilyen általunk tett erőfeszítés nem tesz jót a gyakorlásnak, mert hullámokat hoz létre a tudatunkban. Ugyanakkor viszont a tudat abszolút nyugalmát nem lehet minden erőfeszítés nélkül elérni.

Bizonyos erőfeszítést tennünk kell, de az erőfeszítésben, amit teszünk, el kell felejtkeznünk önmagunkról. Ebben a világban nincs szubjektivitás vagy objektivitás. Tudatunk egyszerűen nyugodt, még csak tudomásulvétel sincs benne. Ebben a tudomásulvételnélküliségben minden erőfeszítés és minden elképzelés vagy gondolat eltűnik. Ezért szükség van arra, hogy ösztönözzük magunkat és erőfeszítést tegyünk egészen az utolsó pillanatig, amikor minden erőfeszítés eltűnik. A tudatodat mindaddig a légzésen kell tartani, amíg már nem tudsz a légzésről.

Meg kell próbálni az erőfeszítésünket örökké fenntartani, de ne várjunk arra, hogy egyszer majd elérünk egy olyan állapotot, amikor teljesen el fogunk felejtkezni róla. Csak törekedjünk arra, hogy a tudatunk megmaradjon a légzésnél. Ez a tényleges gyakorlás. Miközben ülünk, ez az erőfeszítés egyre finomodik. Erőfeszítésed kezdetben durva és nem tiszta, de a gyakorlás ereje által egyre tisztábbá válik. Amikor az erőfeszítés tisztává lesz, a tested és a tudatod is tisztává válik. Így gyakoroljuk a zent. Ha egyszer megérted ezt a velünk született erőt, amely a magunk és környezetünk megtisztítására irányul, képes leszel helyesen cselekedni, tanulni fogsz azoktól, akik körülvesznek, és barátságos leszel másokkal. Ez a zen gyakorlás érdeme. A gyakorlás módja azonban az, hogy csak koncentrálsz a légzésedre a helyes tartásban, nagy, tiszta erőfeszítéssel, így kell gyakorolni a zent.