A zen veleje

Írásainkban (Szamjuktagama szútra, 33. kötet) az áll, hogy négyféle ló van: kiváló, jó, gyenge és rossz. A legjobb ló a hajtó akarata szerint fut gyorsan, lassan, jobbra, balra, még mielőtt meglátná az ostor árnyékát. A második ugyanolyan jól fut, mint az előző, amikor az ostor már majdnem a bőrét érinti. A harmadik csak akkor fut, ha fájdalmat érez a testén, a negyedik pedig csak akkor, ha a kín már a velejéig hatolt. Képzelheted, milyen nehéz lehet a negyediknek megtanulnia futni!

Amikor ezt a történetet halljuk, szinte mindannyiunk a legjobb ló szeretne lenni. Ha a legjobbak nem lehetünk, akkor legyünk legalább a második legjobbak! Azt hiszem, ezt a történetet, és a zent is, általában így szokták felfogni. Talán azt gondolod, hogy ha zazenben ülsz, rá fogsz jönni, vajon a legjobb lovak közé tartozol-e vagy a legrosszabbak közé. Itt azonban van egy félreértés a zennel kapcsolatban. Ha azt hiszed, a zen gyakorlás célja arra képezni magad, hogy a legjobb lovak közé kerülj, akkor nagy bajba jutsz. Ez nem a helyes felfogás. Ha helyesen gyakorlód a zent, mindegy, hogy a legjobb ló vagy-e vagy a legrosszabb. Ha Buddha könyörületességére gondolsz, akkor mit gondolsz, hogyan fog Buddha érezni a négyféle ló iránt? Jobban együtt érez a legrosszabbal, mint a legjobbal.

Ha elhatároztad, hogy Buddha nagy tudatával gyakorolni fogod a zent, úgy fogod találni, hogy a legrosszabb ló a legértékesebb. Éppen a tökéletlenségeidben fogod megtalálni szilárd útkereső tudatod alapját. Akik fizikai szempontból tökéletesen tudnak ülni, azoknak általában tovább tart megtalálni a zen igazi útját, a zen valódi érzését, a zen velejét. Azok viszont, akik nagy nehézségekbe ütköznek a zen gyakorlása során, több értelmet találnak benne. Ezért azt hiszem, hogy néha a legjobb ló lehet a legrosszabb, a legrosszabb pedig a legjobb.

Ha kalligráfiát tanulsz, azt fogod látni, hogy nem éppen a legügyesebbekből lesznek a legjobb kalligráfusok. Akiknek nagyon jó a kézügyességük, gyakran ütköznek nehézségekbe, miután elértek egy bizonyos szintet. Ez a művészetben és a zenben is igaz, s az egész életben így van. Tehát amikor a zenről beszélünk, nem mondhatjuk a szó hétköznapi értelmében, hogy „neki jól megy” vagy hogy „neki nem megy jól”. A zazen tartás nem mindannyiunk számára ugyanolyan nehéz. Van, aki nem is tudja felvenni a keresztbetett lábú tartást. Még ha nem is tudod felvenni a helyes tartást, de felébred benned az igazi útkereső szellem, gyakorolhatod a zent annak valódi értelmében. Valójában azoknak, akiknek nehézségeik vannak az üléssel, könnyebb az igazi útkereső szellemet felébreszteniük, mint azoknak, akiknek az ülés könnyen megy.

Ha végiggondoljuk, hogy miket teszünk a mindennapi életünkben, mindig elszégyelljük magunkat. Az egyik tanítványom azt írta nekem: „Küldtél nekem egy naptárt, és próbálom követni azokat a szép mottókat, amelyekből minden oldalon található egy. De még alig kezdődött el az év, és én máris kudarcot vallottam!” Dógen zendzsi azt mondta: „Sósaku dzsusaku” Saku általában azt jelenti, „hiba”, „rossz”. Sósaku dzsusaku azt jelenti, „hibát hibára halmozni”, vagyis folytonos tévedést. Dógen szerint a folytonos tévedés is lehet zen. Egy zen mester életéről elmondható, hogy az sokévi sósaku dzsusaku. Ez sok éven át tartó egyetlen, egyirányú erőfeszítést jelent.

Azt mondjuk: „A jó apa nem jó apa.” Érted? Aki azt hiszi magáról, hogy jó apa, az nem jó apa. Aki azt hiszi magáról, hogy jó férj, az nem jó férj. Valaki, aki azt gondolja magáról, hogy ő az egyik legrosszabb férj, jó is lehet, ha tiszta szívvel igyekszik azon, hogy jó férj legyen. Ha úgy érzed, hogy képtelen vagy ülni, valamilyen fájdalom vagy fizikai probléma miatt, akkor is ülnöd kell valahogy, egy vastagabb párnán vagy széken. Még ha a legrosszabb ló vagy is, el fogsz jutni a zen velejéig.

Tegyük fel, hogy a gyermekeid gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Nem tudod, mit tegyél, az ágyban sincs nyugtod. Általában a legkényelmesebb hely számodra egy jó meleg ágy, de most lelki kínjaid miatt nincs nyugalmad. Járkálhatsz fel s alá, ki és be, de ez sem segít. Valójában a lelki kín enyhítésének legjobb módja, ha leülsz zazenbe, akármilyen zavarodott tudatállapotban és rossz tartásban is. Ha még nem próbáltál ilyen nehéz helyzetben ülni, nem is vagy zen tanítvány Semmilyen más tevékenység nem enyhíti a szenvedésedet. Más, nyugtalan helyzetben nincs erőd elfogadni a nehézségeidet, de a zazen tartásban, amit hosszú, nehéz gyakorlással sajátítottál el, tudatod és tested nagy erővel rendelkezik, hogy a dolgokat úgy fogadja el, ahogy vannak, akár kellemesek, akár kellemetlenek.

Ha kellemetlenül érzed magad, jobb, ha ülsz. Nincs jobb módszer, hogy elfogadd a problémádat, és dolgozz rajta. Mindegy, hogy a legjobb ló vagy, vagy a legrosszabb, hogy jó-e a tartásod, vagy rossz. Mindenki gyakorolhatja a zazent, és így feldolgozhatja és elfogadhatja a problémáit.

Amikor a saját problémáid közepette ülsz, mi a valóságosabb számodra, a problémád vagy te magad? A legvégső tény az, hogy tudod: most itt vagy Ezt fogod felismerni a zazen gyakorlás által. Folyamatos gyakorlás során, kellemes és kellemetlen helyzetek sorozatán keresztül meg fogod ismerni a zen velejét, és megszerzed igazi erejét.