Nyomtalanul

Amikor zazent gyakorolunk, tudatunk nyugodt és teljesen egyszerű. De tudatunk általában nagyon elfoglalt és komplikált, és nehéz koncentrálni arra, amit éppen csinálunk. Ez azért van, mert mielőtt cselekednénk, gondolkodunk, és ez a gondolkodás nyomot hagy. Tevékenységünket beárnyékolja valamilyen előzetes elképzelés. A gondolkodás nem csak nyomokat vagy árnyékot hagy, de sok más tevékenységgel és dologgal kapcsolatos képzetet is felidéz. Ezek a nyomok és képzetek nagyon komplikálttá teszik tudatunkat. Amikor egészen egyszerű, világos tudattal csinálunk valamit, nincsenek képzetek vagy árnyékok, tevékenységünk erős és egyszerű. Míg ha komplikált tudattal végzünk valamit, más dolgokkal, az emberekkel vagy a társadalommal kapcsolatban, tevékenységünk igen bonyolulttá válik.

A legtöbb embernek két vagy három elképzelése is van egy tevékenységről, “^n egy szólás: „Két legyet egy csapásra.” Az emberek általában ezzel próbálkoznak. Mivel túl sok legyet akarnak, nehezükre esik egy tevékenységre koncentrálni, és a végén esetleg egy legyet sem találnak el! Ez a fajta gondolkodás mindig ráveti az árnyékát tevékenységükre. Az árnyék tulajdonképpen nem maga a gondolkodás. Természetesen gyakran gondolkodnunk kell, vagy fel kell készülnünk, mielőtt cselekszünk. De a helyes gondolkodás nem hagy semmilyen nyomot, csak az, ami a relatív, zavaros tudatból ered. A relatív tudat az, amely más dolgokhoz viszonyítva állítja be, és ezzel korlátozza önmagát. Ez a kis tudat az, amely a haszonnal kapcsolatos elképzeléseket megteremti, és otthagyja saját nyomait.

Ha tevékenységeden rajta hagyod gondolkodásod nyomát, ragaszkodni fogsz a nyomhoz. Például lehet, hogy azt mondod: „Ezt én csináltam!” De ez valójában nem így van. Emlékezeted alapján esetleg azt mondod, „ezt és ezt a dolgot csináltam, ilyen és ilyen módon”, de valójában ez sohasem pontosan az, ami történt. Amikor így vélekedsz, leszűkíted a tényleges tapasztalatot, amit szereztél. Ezért ha ragaszkodsz annak a gondolatához, amit csináltál, önző elképzelésekbe bonyolódsz.

Gyakran gondoljuk, hogy amit csináltunk, jó, de valójában ez talán nem is így van. Amikor megöregszünk, gyakran igen büszkék vagyunk arra, amit tettünk. Amikor mások hallgatják, hogy valaki dicsekszik azzal, amit csinált, mulatságosnak találják, mert tudják, hogy emlékezete milyen egyoldalú. Tudják, hogy amit mond, nem pontosan egyezik azzal, amit tett. Ezenkívül ha büszke arra, amit tett, büszkesége problémát fog okozni neki. Ilyen módon ismételgetve visszaemlékezéseit, személyisége egyre inkább eltorzul, és egészen kellemetlen, önfejű alakká válik. Ez példa arra, amikor valaki nyomot hagy a gondolkodásával. Nem kell elfelejteni, amit csináltunk, de nem szabad többletnyomot hagyni. Nyomot hagyni nem ugyanaz, mint emlékezni valamire. Emlékezni kell arra, amit tettünk, de semmilyen módon ne ragaszkodjunk hozzá. Amit ragaszkodásnak hívunk, az éppen gondolkodásunknak és tevékenységünknek e nyomai.

Ahhoz, hogyne hagyj semmilyen nyomot, amikor csinálsz valamit, teljes testeddel és tudatoddal kell csinálnod. Koncentrálnod kell arra, amit teszel. Tökéletesen kell csinálnod, ahogy a jó tűz. Ne olyan legyél, mint a füstölgő tűz, teljesen égesd el magad! Ha nem égeted el magad teljesen, éned nyoma benne marad abban, amit teszel. Maradni fog valami, ami nem égett el teljesen. A zen tevékenység tökéletes elégést jelent, ami után nem marad más, csak hamu. Ez gyakorlásunk célja. Ezt értette Dógen azalatt, hogy „a hamu nem változik vissza tűzifává”. A hamu az hamu. A hamu legyen teljesen hamu. A tűzifa legyen tűzifa. Amikor ilyen tevékenység folyik, egyetlen tevékenység mindent felölel.

Tehát gyakorlásunk nem egy óra, két óra, egy nap vagy egy év. Ha egész testeddel és tudatoddal gyakorlód a zazent, akár csak egy pillanatig is, az zazen.

Tehát pillanatról pillanatra szenteld magad a gyakorlásnak. Miután megcsinálsz valamit, ne legyen semmi maradék. De ez nem jelenti azt, hogy teljesen felejtsd el. Ha ezt megérted, minden dualisztikus gondolat és az élet minden problémája eltűnik.

Amikor zent gyakorolsz, eggyé válsz a zennel. Nincs te, és nincs zazen. Amikor leborulsz, nincs Buddha, és nincs te. Egy teljes leborulás van, ez minden. Ez a nirvána. Amikor Buddha átadta gyakorlásunkat Mahákásjapának, csak felvett egy szál virágot, és elmosolyodott. Senki más, csupán Mahákásjapa értette meg, mit jelent ez. Nem tudjuk, hogy ez történelmi ténye vagy sem, de jelent valamit: ez hagyományos utunk demonstrációja. Az olyan tevékenység, amely mindent felölel, igazi tevékenység, és ennek a tevékenységnek a titkát hagyományozta ránk Buddha. Ez a zen gyakorlás, nem pedig valamilyen Buddha által lefektetett tan vagy életviteli szabályok. A tant és a szabályokat a helytől és attól függően kell változtatni, hogy kik követik, de a gyakorlás titka nem változhat. Ez mindig igaz.

Számunkra tehát nincs más útja az életnek ezen a világon. Azt hiszem, ez nagyon igaz, és könnyű elfogadni, könnyű megérteni és könnyű gyakorolni. Ha összehasonlítod az e gyakorláson alapuló életet azzal, ami ebben a világban, az emberi társadalomban zajlik, rá fogsz ébredni, milyen értékes az az igazság, amit

Buddha ránk hagyott. Ez nagyon egyszerű, és a gyakorlás is nagyon egyszerű. De még ha így is van, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Fel kell fedeznünk nagyszerű értékét. Amikor valami nagyon egyszerű, általában azt mondjuk: „Ó, tudom! Ez nagyon egyszerű-Ezt mindenki tudja.” De ha nem találjuk meg a benne rejlő értéket, nem jelent semmit. Annyi, mintha nem is tudnánk. Minél jobban megismered a kultúrát, annál jobban fogod érteni, mennyire igaz és szükséges ez a tanítás. Ahelyett, hogy a kultúrádat kritizálnád, inkább szenteld tudatodat és testedet ennek az egyszerű útnak a gyakorlására. Akkor a kultúra és a társadalom belőled fog kinőni. Azok részéről, akik túlságosan ragaszkodnak kultúrájukhoz, a bírálat jogos lehet. Kritikus hozzáállásuk azt jelenti, hogy visszatérnek a Buddha által hátrahagyott egyszerű igazsághoz. De a mi megközelítésünk az, hogy egy egyszerű, alapvető gyakorlásra és egy egyszerű, alapvető életfelfogásra koncentrálunk. Tevékenységünkben ne legyenek nyomok! Ne ragaszkodjunk ábrándokhoz vagy szép dolgokhoz! Ne keressünk valami jót! Az igazság mindig a kezed ügyében van, karnyújtásnyira.